A kívánt és tervezett gyermek megszületése érdekében nem egyszer családi összefogásra van szükség, hogy áthidalják a nehézségeket.

Köztudott, hogy a magyar fiatalok egyre később vállalnak gyermeket. Az első gyermek születése átlagosan a szülők húszas éveinek végére tolódott. Ez egyrészt abból adódik, hogy az élethosszig tartó tanulás és a munkaerőpiacon való elhelyezkedés miatt tovább tartanak azok az évek, amiket tanulással töltünk.

A gyermektelen párok nem biztos, hogy önszántukból maradnak utód nélkül. A gyermektelenségnek sok oka lehet. Okozhatja a nő vagy a férfi meddősége, krónikus betegség, vagy csak egyszerűen az, hogy olyan későn találta meg valaki a társát, hogy kicsúszott a gyermekvállalás időszakából.

A gyermekvállaláshoz biztos jövedelem kell, hogy a szülő tudja, ha egészsége engedi, fel is tudja nevelni csemetéjét. Az elhelyezkedési nehézségek minden korosztályt érintenek, ebből a szülőképes nők, vagy a családalapítási korba került férfiak sem kivételek. Sok esetben a létbizonytalanságtól való rettegés, a munka elvesztése miatti félelem miatt nem vállalnak a fiatalok gyermeket.

A problémák ellenére mégis nagyon sokan választják azt a nehéz, de semmivel sem pótolható életformát, hogy legalább egy, de gyakran kettő-három gyermeket is vállalnak.

Egyedül vagy családi összefogással

Azokban a családokban, ahol a nagyszülők viszonylag fiatalok, anyagilag stabil hátterük van, könnyebb a gyermekvállalás.

Akár helyesnek tartjuk a szülői segítséget, akár nem, a családosok viszonylag szűk rétege tudja csak teljesen mellőzni. Ezek leginkább azok a szabadúszó fiatalok, akik munkájuk nagy részét otthon tudják végezni, egyszerre több vasat is tartanak a tűzben, hogy megélhetésüket biztosítani tudják.

Azok is segítségre szorulnak, ha nem is anyagiakra, akik jól fizető állásban vannak. Ők reggeltől estig dolgoznak, sokszor még haza is viszik a munkát. Az ő esetükben a gyerekkel való foglalkozás, felügyelet, házimunka miatt kell a nagyszülőknek besegíteni.

„Három királyfi, három királylány”mozgalom

2009 júniusában indította útjára a „Három királyfi, három királylány”mozgalmat Dr. Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetője.

A mozgalom célja, hogy elősegítse a kívánt és tervezett gyermekek megszületését hazánkban, hogy a családokban három gyermek tudjon születni, ezzel megállítva a demográfiai csökkenést.

A professzor asszony, a Népesedési Kerekasztal kezdeményezője, tanulmányában kulcsfontosságúnak tartja a család és hivatás összeegyeztethetőségét, a gyermekesek anyagi terheinek enyhítését. A mozgalomról bővebben itt olvashatunk.

Nagycsaládosok

Szép számmal vannak olyan családok is, ahol tudatosan vállalnak a szülők több gyermeket. Ezekben a családokban legfontosabb a szülők közötti összhang, hogy ne maradjon magára az egyik szülő-általában az anya- a gondokkal, napi teendőkkel.

A mai fiatal férfiak többsége, apáikkal ellentétben, kiveszik részüket a házimunkából, és szakavatott kézzel segíteek be a pelenkázásba, etetésbe, fürdetésbe. Ha a pár meg tudja osztani egymással a gyerekek közötti teendőket, emellett marad idő közös családi programra is.

A nagycsaládosok jobban segítik egymást, mint az egy-két gyermekesek. A kinőtt ruhák, cipők, babakocsik, kiságyk új tulajdosra találnak, ezzel nagy anyagi terhet vesznek le egymás válláról.

Szervezett formában ezt a támogató, segítő rendszert hivatott képviselni a NOE, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is.

Alapszabályukban rögzített céljaik a következők: ” Az élet és az anyaság tiszteletére nevelés, a házasságért és a jövő generációért érzett felelősség erősítése, a nagycsaládok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata, a nagycsaládok egymást ismerő és segítő közösségekké szervezése. A NOE tagjai azok lehetnek, akik háztartásukban legalább három gyermeket nevelnek vagy neveltek fel, az egyesület céljaival és feladataival egyetértenek, és lehetőségeik szerint részt vesznek azok megvalósításában.” Bővebb információ az egyesületről itt található.