Hagyjuk, hogy szopja az ujját a kicsi? Vagy szoktassuk le róla? Mit tegyünk? Erre kerestük a választ.

Az ultrahangos felvételek is bizonyítják, hogy a babák már az anyaméhben szopják az ujjukat. A szopómozgás velünk született reflex, amelynek evolúciós célja az életben maradás. A csecsemő szája központi helyet foglal el ösztönéletében és a szopóreflex az egyik legerőteljesebb önfenntartó ösztöne, nem kell csodálkoznunk azon, hogy ennek az ösztönnek nem kizárólag az anyai mell elérése a célja. Az ujját veszi igénybe, ha fáradt, beteg, unatkozik vagy nagy akadályokkal kell megküzdenie (bölcsőde, óvoda). Ezt használja elalváskor is.

A babák ujjszopása

A fiatal csecsemő főleg azért szopja az ujját, mert nem elégült ki teljesen a szopási ingere. A szopás enyhítheti a kisbabás fizikai és érzelmi feszültségét is. A csecsemők szopási ingere azonban különböző, sőt, olyan baba is van, aki már az anyaméhben is szopja az ujját. Ha az etetési idő előtt teszi, akkor valószínűleg éhes. Az ujjszopást nem szabad összekeverni azzal, amikor a gyermek a fogzás ideje alatt az öklét vagy az ujjait rágcsálja.

Ha az anyatejes csecsemő szopja az ujját, az valószínűleg annak a jele, hogy tovább szopna, ha hagynák. Lehet azzal kísérletezni, hogy több ideig hagyjuk a mellünkön.

A tápszeres csecsemő akkor szokott rákapni az ujjszopásra, ha elég ügyes már ahhoz, hogy húsz perc helyett tíz perc alatt végezzen az evéssel. A gyermek ugyanis egyre erősödik, a cumi műanyaga pedig egyre gyengül, ezért érdemes gyakran lecserélni a cumikészletet. Ha azonban túl szűk a nyílás, a gyermek abba fogja hagyni az evést. Próbáljuk meg, hogy a cumi-nyílás szabályozásával az első hat hónapban körülbelül húsz percbe teljen az etetés.

A szopási igény az első három hónapban a legnagyobb, ezután fokozatosan csökken. Ahogy a csecsemő elmúlik hat hónapos, az ujjszopás vigaszforrássá válik. Akkor szopja az ujját, ha fáradt, unatkozik, valami hiányzik neki, csalódott vagy aludni szeretne, vagy egyszerűen örömre van szüksége, és nem tudja másképp megoldani. Ha egyáltalán tenni lehet valamit az ujjszopás ellen, akkor az az, hogy megpróbáljuk örömtelibbé tenni gyermekünk életét. Ahogy nő, egyre többet használja a kezét. Minél többet játszik, mászkál, fog, annál kevesebbet van a keze a szájában.  

Azonban ha a háromnegyed – egyéves csecsemőnek egyetlen foglalkozása az ujjszopás, erre fel kell figyelni.

Nem az a baj, hogy az ujját szopja, hanem az, ha nem érdeklődik egyéb dolgok iránt.

A kisgyermekek ujjszopása

Ugyanez áll a nagyobb csemetékre is: ha egész nap szopja az ujját, ha nem játszik, nem szaladgál, nem érdeklődik, ez azt mutatja, hogy valami baja van. 3-4 éves korig még nem kell különösebben aggódnunk, "baj" akkor ven, ha még óvodáskor után is megmarad az ujjszopás.

Nem az ujjszopás következtében passzív, hanem azért szopja az ujját, mert szomorú, boldogtalan, álmos, fáradt, vagy éppen beteg. Tehát nem az ujjszopás ellen kell küzdenünk, hanem annak az okát kell megkeresni, hogy miért nem vidám, miért nem tevékeny.

Akkor kell aggódnunk az állkapocs deformitásával, illetve a kialakuló beszédhibákkal kapcsolatban, ha a kisgyerek csak elalváskor, erős felindultságban, szokatlan helyzetben dugja be az ujját a szájába, és nem állandóan szopja. Az ujjszopásnak szerencsére határt szab a tevékenykedés, gyurmázás, homokozás. Ha úgy látjuk, hogy a gyerek túl gyakran, túl hosszú ideig szopja az ujját, szeretgessük meg gyakrabban, és sok kimozdulással, élénk játékkal tereljük érdeklődését más irányba.

Segíthet a figyelem elterelésében, ha bevonjuk a gyermekünket valamilyen közös tevékenységbe, olyan játékot vagy közös időtöltést találunk - a homokvár építésétől és a labdázástól a kertészkedésen és gyurmázáson át a közös tésztagyúrásig -, amihez mindkét kezére szükség van, illetve ha ha a kezébe adunk valamit.

Az ujjszopásról nem kell leszoktatni a gyermeket. A legtöbb szülő azonban azért akarja, hogy a gyermeke leszokjon az ujjszopásról, mert neki (ti. a szülőnek) kellemetlen. Ennek ellenére nem szabad ujjszopást megakadályozó eszközöket alkalmazni, mert az nagyon lefrusztrálja a gyermeket.

Nem szabad a karját lekötni, könyökmerevítőt tenni rá, vagy valami rossz ízű anyaggal bekenni: így még kevésbé elégül ki a szopó reflexe. A tilalom, a büntetés, nem javít, hanem ront a helyzeten. A gyermekek számos neurotikus tünetének létrejöttéhez járulhat hozzá az, aki megfosztja őket a megnyugtatásnak ettől a módjától.

Fotó: Martin Dubé/Unsplash