A toxémia jellegzetes tünetekkel járó betegség, amely a terhesség második felében alakul ki. Ez a betegség csak az emberi fajra jellemző, oka még nem ismert.
Megkülönböztetnek elsődleges terhességi toxémiát, melynek immunológiai oka van: második férjtől nem alakul ki a betegség, vagy ugyanannak a nőnek nem minden terhességében alakul ki.
A másodlagos úgynevezett "rárakódásos” toxémia, amikor már a terhességet megelőzően is fennállt a vesebetgség, magas vérnyomás és/vagy cukorbetegség. Ebben az esetben a toxemia már a várandósság korai szakaszában jelentkezik, és az anya alapbetegségét is súlyosbítja.
Tünetei: a terhességben előforduló magas vérnyomás, melyhez fehérjevizelés, testszerte megjelenő vizenyő (ödéma) és egyéb elváltozások kapcsolódhatnak, szélsőséges esetekben magzati és anyai életveszélyes állapottal is járhat. A szülés után az anyai tünetek jellemzően megszűnnek.
Komplikációi: Koraszülés, magzati sorvadás, idő előtti lepényleválás, eklampszia (anya epilepsziaszerű görcse), HELLP-szindróma, amely a baba és az anya életét is veszélyezteti.
Azok a nők, akik már a várandósságot megelőzően is szenvedtek magas vérnyomásos betegségben számíthatnak a terhesség alatt a toxemia megjelenésére.
Tervezett terhesség esetén tanácsos még a fogamzás előtt áttérni olyan vérnyomáscsökkentő szedésére, amely nem károsítja a korai magzati fejlődést. Javasolt a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés.
Nagyobb a toxemia előfordulási esélye a vesebetgsében szenvedők, a túlsúlyos, cukorbetegségbe szevedő nők esetében, illetve a húgyúti fertőzések esetén is.
Ha az előző terhesség alatt és/vagy a családban már előfordult a probléma fokozott kockázatúnak számít a várandós. Sok esetben az első terhesség alatt, ikerterhesség esetén, a nagyon fiatal vagy az idősebb kismamáknál jelentkezik a betegség.
Amennyiben a terhesség 20 hete után jelentkezik a magas vérnyomás, ezt késői toxémiának is nevezik, ilyenkor jellemző tünet a fehérjevizelés. Ebben az esetben az ödéma nem mindig jelentkezik, de olykor hirtelen kialakul, és gyorsan terjed a vizenyő.
Azoknál a nőknél, akik már a babavárás előtt is szenvedtek magas vérnyomáos betegségben, úgynevezett rárakódásos hypertonia alakulhat ki, amely terhességi toxémiába súlyosbodhat.
A veszélyeztetett várandósok esetében a védőnő, a szülészorvosi aszisztens, vagy a szülésznő -a terhesség korai idejétől fogva-, a találkozások alkalmával vérnyomást, testsúlyt mér és vizeletvizsgálatot végez. Időnként kiegészítő laborvizsgálatot is végeznek.
Amennyiben a várandós nő az előző terhességében toxémiás volt vagy a kismamánál a betegség tüneti jelentkeznek, a szakemberek fokozottan figyelnek a laboreredményekre: májfunkciós, vesefunkciós vérképvizsgálatokat végeznek. Toxémia esetén a szemészeti, neurológiai, EKG és ultrahangos vizsgálatok szükségessége is felmerül.
A betegség jelentkezhet enyhe formában –a szülészorvos megítélése szerint–, ilyenkor a toxémia kezelése az ágynyugalom és a szoros megfigyelés. Amennyiben azonban a tünetek erősödnek, azonnali kórházi kezelés igényel, ami ágynyugalom, vérnyomáscsökkentők használatát és a kismama és magzatának szoros megfigyelését jelenti, valamint nagyon fontos a stresszmentes környezet megteremtése. Ha azonban a toxémia súlyosbodik és magzati veszély, és/vagy az anyai állapot úgy kívánja a terhesség befejezését az orvos kezdeményezheti.
A toxémia orvosi kezelését érdemes kiegészíteni só- és fűszerszegény diétával, fehérjében és vitaminokban gazdag étrenddel. A folyadékbevitel korlátozása általában nem javasolt, ettől az ödéma nem ürül ki.
Forrás: Nováky Rita szülésznő
