A gyermeknevelés során bizonyos korlátokkal ismertetjük meg csemeténket, amelyek az életben nélkülözhetetlenek. Megtapasztalja, hogy néha nemet mondunk a kérésére, vagy megtiltunk bizonyos dolgokat, különösen, ha az testi épségét veszélyezteti.

Ideális esetben a szülők következetesek, egységesek, és nem támasztanak indokolatlanul magas követelményeket a gyermekkel szemben.

Ezek a korlátok, elvárások segítik abban, hogy lassan-lassan rájöjjön, hogyan is kell a családba, egy közösségben egymás mellett élni.

Az elvárások mellett éreznie kell a kicsinek a szeretetet, a biztonságot, amit nyújthat számára mindkét szülő.

Az indokolatlanul szigorú apa túlzottan magas követelményeket állít a gyerekkel szemben, nem veszi figyelembe életkori sajátosságait. Nevelési eszköze a tiltás és a büntetés.

A gyermeknevelésben nagyon fontos a szülők közötti összhang, hogy azonos követelményeket állítsanak a kicsivel szemben. Ez az állandóság biztosítja a kiegyensúlyozott személyiségfejlődést. 

Némely családban azonban az egyik fél, esetleg az apa összetéveszti a következetességet és az egészséges szigort az indokolatlan szigorúsággal. 

Hétköznapi értelemben ma azt tartják szigorúnak, aki a következetességen túlmenően merev, nem alkalmazkodik az élethelyzetekhez, irreálisan magas követelményeket állít a gyerekkel szemben, akár a testi fenyítést is alkalmazza, mint nevelő erőt.

Szigorú apa lehet az is, aki magas, de nem elérhetetlen követelményeket támaszt a gyerekkel szemben, de sokszor azt is ide sorolják, aki tettleg bántalmazza gyermekét. Ez utóbbi már túlmutat a szigorúságon és gyermekbántalmazásnak minősül.

A következetesség önmagában nem árt, sőt alapja a gyermeknevelésnek. Az élet azonban olyan helyzeteket is produkál, amikor indokolt megváltoztatni véleményünket, szándékunkat.

A szigorú apa a köztudatban büntet, ha gyermeke eltér attól a normától, amit ő felállított. A büntetés a tiltástól a testi fenyítésig széles skálán mozogat. 

Nagyon sok szülő azzal nyugtázza indokolatlan szigorúságát, hogy csak jót akar a gyermekének, azt akarja, hogy „jó ember” váljon belőle. Tiltással és büntetéssel azonban nem válik a gyermek meggyőződésévé a helyes magatartás.

Egy szigorú apa mellett általában egy engedékeny anya áll, aki igyekszik ellensúlyozni társa szigorát. A szülők közötti összhang megbomlik, különböző követelményeket támasztanak a kisgyermekkel szemben, amit ő alkalom adtán ki is használ: ha kérése van, egyik szülőtől a másikig megy, míg el nem éri a célját. 

Ha nincs egyetértés a szülők között a gyermekneveléssel kapcsolatban, a kicsi viselkedése később könnyen kétszínűvé válhat. Ami az egyik szülőnél nem sikerül, azt könnyen eléri a másikuknál.

Bár fontos a fegyelmezés, az állandó megfeleltetés, kritika helyett az apa amennyit csak tud, játsszon a gyermekeivel, olvasson nekik mesét, altassa el őket ő is, hallgassa meg, mit mondanak neki a gyerekek. A szülőkkel való bizalmas, szeretetteljes, őszinte kapcsolat lehet a sikeres élet alapja.

 Sz. Banadics Éva