A gyermek első dackorszaka az első és harmadik életév között jelentkezik. Az értelmi és érzelmi fejlődés természetes velejárója, amelyet türelemmel, megértéssel kell kezelnünk, hogy gyermekünk egészséges lelkületű felnőtté váljon majd.
A kisgyermek első öntudatra ébredésének velejárója a dacosság, amely nem ritkán hisztibe csap át. Nem hajlandó a cipőjét levenni, vagy akár megengedni, hogy levegyük? Amikor a legjobban sietünk, ő lecövekeli magát az előszobában? A megfelelő közönség előtt földhöz vágja magát, és a hangerőből a kívülállók csak arra következtetnek, hogy nyúzzuk a gyereket? Ezek ismerős jelenetek a kisgyermeket nevelő szülőknek.
Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez a jelenség a kicsi önálló személyiségének kialakuláshoz szükséges és kikerülhetetlen lépcsőfok. Erőszakos, agresszív visszaszorítása maradandó személyiségkárosodást - leggyakrabban önállótlanság, önbizalomhiány – kialakulását eredményezi. Türelemmel, okos reakcióinkkal viszont lassan építgetni tudjuk csemeténk egészséges személyiségfejlődését, így segítve, hogy később önálló véleményt kialakító, határozott, lehetőleg fölösleges gátlásoktól mentes felnőtt legyen.
Mint mindenben, a dackorszak kezelésében is hiba, ha véglegetekbe esünk. Ha mindenben a kicsi akarata érvényesül, mindig neki van igaza, és mindig nyerni hagyjuk, vagy éppen ellenkezőleg, minden önállósodásra irányuló törekvését letörjük, és mindenre nemet mondunk, nem csak gyermekünk életét nehezítjük meg hosszú és rövidtávon, hanem a sajátunkat is.
10 jótanács a dackorszak idején
1. Mindig maradjunk higgadtak, bármilyen idegesítőnek is találunk egy szituációt.
2. Nagyon fontos a biztos érzelmi háttér. Mutassuk ki szeretetünket, ezzel is növeljük a kicsi érzelmi stabilitását. A törődés, a sok-sok közös játék és program növeli a gyerekek biztonságérzetét.
3. Kerüljük az agyonkorlátozást. A kizárólag tiltásokkal nevelt kisgyermek később félénk, gátlásos, félszeg lesz. Nem mer őszinte lenni, mert fél a következményektől, a hazudozások mindennaposak lehetnek.
4. Kisebb dolgokban tegyünk engedményeket, hogy aztán a fontosakban határozottak lehessünk.
5. Hagyjuk, hogy életkorának és a dolog veszélyességének figyelembevételével minél több dolgot oldjon meg önállóan. Várjuk ki, amíg többszöri próbálkozás után tudja csak felhúzni a zokniját, figyeljünk, és legyünk kéznél, ha ő maga is úgy érzi, segítségre szorul.
6. Fontos kérdésekben, olyanokban, amelyek a testi épségét vagy az egészségét veszélyezteti, ne engedjünk. Legyünk nyugodtak és határozottak. Érezze a belső magabiztosságot a hangsúlyból, hangszínből. Ilyenkor se lépjünk fel fenyegetően, mert az csak a megfélemlítéshez vezethet.
7. A kisgyermek másol. Maga a másolás az alapja fejlődésének. Akaratlanul is a mi mintánkat követi, problémákra való reagálásunkat, probléma-megoldási kliséinket. Amikor a kicsi elmélyülten játszik, és látszólag rá sem hederít az éppen vitatkozó szülőkre, akkor figyel a legjobban. Akaratlanul is úgy fog reagálni kritikus helyzetekre, ahogyan mi, szülők egymással viselkedünk.
8. Mindig az adott szituáció dönti el, hogy a figyelem elterelése, a határozott fellépés vagy az engedékenység-e a legcélravezetőbb. Nagyon fontos viszont, hogy ne a kívülállók kimondott vagy ki nem mondott véleményéhez igazítsuk döntésüket. Nem az áruházban éppen arra járó idegen felelőssége gyermekünk nevelése, gondoljon, amit akar.
9. Soha ne alkalmazzunk testi fenyítést. A bántalmazás nem a család magánügye, büntetendő cselekedet. Ha idegenek látnak ilyen, joggal jelenthetik a megfelelő hatóságnak. Őrjöngő gyermekünk egy idő után úgyis elfárad és abbahagyja a hisztit, ha pedig többszöri tiltás ellenére sem hajlandó abbahagyni a veszélyes játékot, például amivel a testvére biztonságát is kockáztatja, guggoljunk elé, fogjuk meg a kis kezét, és határozottan, a szemébe nézve mondjuk neki, hogy „Nem! Azt mondtam, hogy ezt nem!”
10. A „lelkibeszéd” sem célravezető. Láttunk már fáradt, kimerült kisgyermeket, akit a szülő akár órákig is korholt. Ez bizony felesleges. Az érzelmi zsarolást is kerüljük! A kicsi keveset ért a folyamatos korholásból vagy az érzelmi zsarolásból, az ennek nyomán kialakuló lelki sebek azonban maradandóak.
Szegedi Éva
