A gyermekvállalás két emberre tartozik, de ha az apa nem fiatal már, mindenképpen érdemes egy genetikus-orvos tanácsát kikérni, és alaposan átbeszélni a párjával, milyen előnyökkel és hátrányokkal indul a születendő gyermek.

A férfiak közül sem mindenkinek alakul úgy az élte, hogy ideális korban, a húszas vagy harmincas éveiben tudjon gyermeket vállalni. Az is gyakori, hogy egy második vagy harmadik házasságban dönt úgy a férfi, gyakran a negyvenes, de néha még az ötvenes éveiben is, hogy ismét az apaságot választja.

Manapság bátran vállalnak gyermeket nem tipikusan családalapító korban a férfiak, akár az ötvenes éveikben is. Ha úgy érzik, biztosítani tudják érzelmileg és anyagilag a gyermek felnevelésének feltételeit, ha elég erősnek és egészségesnek tudják magukat, bátran vágjanak bele. Idős korukra nagyon sok örömben lesz részük.

Az idősebb korban fogant gyermekeknél valóban fennáll a veszély, hogy esetleg fejlődési rendellenességgel születnek, elsősorban, ha az anya van már túl a harmincas évein, de az apa idős kora is oka lehet ezeknek a problémáknak.

Megértőbb, bölcsebb apák

Nagyon sok előnye is van az idős kori apaságnak. A fiatal férfiak nehezebben mondanak le a család kedvéért megszokott időtöltésükről és kényelmükről. Az idősebbek könnyebben teszik meg ezt, ha egy kisbaba érkezik, bölcsebben kezelik a gyerkőc csínytevéseit, élettapasztalataikkal magabiztosabban tudják útjára indítani.

A család anyagilag és társadalmilag általában stabilabb, mint a fiatal párok esetén. Több idő jut a gyermekre, mint azokban a családokban, ahol esetleg egyik vagy akár mindkét szülő tanul, továbbképzi magát.

Ha tudatosan vállal egy férfi a negyvenes vagy ötvenes éveiben gyermeket, valószínűleg annak nevelésére is tudatosan gondot fordít. Idős korára nem marad egyedül, hiszen a gyermeke már felnőtt, de még valószínűleg nem alapított családot, így még egy ideig velük marad.

Túlféltés, korai önállósodás

Hátrányai is lehetnek a késői apaságnak. Kisgyermekkorban gond lehet a túlféltés. Az idősebb szülők, akárcsak a nagyszülők, sokszor a szükségesnél jobban féltik a gyermeküket, ami gátat szabhat a gyermek önállósodásának.

Serdülőkor után hátrányt jelenthet a gyermek és apa közötti nagy korkülönbség, generációs problémák jelentkezhetnek. A szülő nehezen érti meg gyermeke korosztályát, esetleg azt az új életformát is, amelyben ő már nem mozog otthonosan.

Idősebb apák gyermekeinek, főleg, ha egyik szülő sem volt fiatal a születésükkor, hamar a saját lábura kell állniuk, hiszen legalább az egyik szülő már maga is támogatásra szorul. Okosan tervező, belátó szülők, főleg, ha egyikük lényegesen idősebb, úgy nevelik gyermeküket, hogy az fiatalon is önállóan is meg tudja állni a helyét az életben.