Az étkezési szokások kialakítása már újszülött korban elkezdődik, amikor a szoptatás időpontját a baba igényeihez igazítjuk. A csecsemők tudják, mikor mennyi anyatejre, később tápszerre van szükségük: ha éhesek, sírással jelzik, ha elég, elfordítják a fejüket.

Ez a természetes rendszer a pépes ételek bevezetéséig jól működik, egy idő után azonban bizonyos rendszerességgel kell a picit etetni. A napi étkezések ideje előbb utóbb kialakul, amire szükség is van, mert a bölcsődében, óvodában, de otthon is a család bizonyos időpontokban étkezik. Az étkezések közötti idő pedig szükséges a jó emésztéshez.

A családi ebédek nem csak az étkezésről szólnak, hanem az együtt töltött időről is. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a jelenlétében ne tegyünk megjegyzéseket az étel minőségére, és jó példával tanítsuk meg arra is, hogyan lehet visszautasítani udvariasan valamit, amit nem szeretünk.

Rendszeresség

Az étvágytalanság egyik oka az lehet, ha kisgyermek folyamatosan eszik vagy iszik valamit, így igazán nem éhezik meg a fő étkezések idejére. Ilyen rossz szokás a babakocsiban folyamatosan kéznél lévő cumisüveg, mert a benne lévő, rendszerint édes lötty elveszi a kicsi étvágyát, a túl sok folyadék pedig hasmenést is okozhat.

A másik véglet sem jó, amikor a szülő egyáltalán nem alkalmazkodik a gyerek szükségleteihez. A kicsi szédeleg az éhségtől, és mire az étkezésre kerül a sor vagy elmegy az étvágya, vagy nem rágja meg kellően az ételeket. A fő étkezések közé be lehet iktatni úgynevezett kisétkezéseket, amikor gyümölcsöt kaphat valamilyen süteménnyel vagy szendviccsel.

Változatos ízek

A válogatás oka az óvónők és bölcsődei gondozónők szerint az is lehet, hogy a gyermekek egy része nem ismer bizonyos ételeket és ízeket. Nagyon sok családban nem esznek főtt ételt, így amikor eléjük kerül egy olyan fogás, ami ismeretlen számukra, elutasítják.

Hat-nyolchónapos kortól, amikor a baba étrendjébe bekerülnek a főzelékek, húsok, fokozatosan a gyümölcsök, a darabos ételek, egész életre szólóan kialakíthatjuk a helyes és egészséges táplálkozási szokásokat.

Igyekezzünk változatos alapanyagokból, változatos ízekkel főzni. Ne hagyjuk ki az étrendből, amit mi nem szeretünk. Minden nap kerüljön étrendjébe zöldségféle, hús, tejtermék, gyümölcs, gabona.

Ha bizonyos dolgot nem szeret, próbáljuk meg néhány hét múlva másképp elkészíteni, és csak akkor mondjunk le róla, ha többszöri próbálkozás után is elutasításra találunk.

A gyermekek ételének elkészítése nem időigényes és nem is komplikált feladat, csak egy kis odafigyelés, leleményesség és képzelőerő szükséges hozzá. A tálalás legyen gusztusos, ha van rá lehetőség, „játékos”. A szendvicsre tehetünk szemet, orrot, szájat az alapanyagból, a levesekbe főzhetünk betűtésztát, hamarabb elfogy majd.

Mit szabad és mit nem?

Ha játszik, és nem akar enni

Előfordulhat, hogy a kicsi éhes, az ételt is szereti, de éppen fontos dolga van a játékai körül. Ilyenkor vigyük magunkkal a babát vagy az autót vagy más játékot, távolról „nézze” az is, hogyan tűnnek el a falatok a tányérról. Mindenképpen biztosítsuk a kisgyermeket arról, hogy folytathatja a játékot evés után.

Semmiképpen ne fenyegessük meg, hogy nem játszhat és a kedvenc játékától is meg fogjuk fosztani, ha nem jön enni.

Nem éhes

Legyen idő az étkezések között, hogy megéhezzen a csemeténk, de ne túlságosan. A kisétkezésekre kaphat almát, negyed óra, fél óra múlva garantáltan éhes lesz.

Ne tömjük állandóan egy-egy falattal, mert akkor valóban nem lesz soha elég éhes ahhoz, hogy tápláló ételeket egyen.

Ha nem ízlik a főztünk

Új ételeknél lehetőleg legyen valamilyen választási lehetőség, hogy ne maradjon éhen a lurkó. Ha a főzelékhez nem hajlandó húst enni, próbálkozzunk reszelt sajttal; ha a magát a főzeléket nem szereti, főzésnél gondoljunk előre erre az eshetőségre is, és tegyünk félre párolt zöldségfélét, amit talán megeszik a feltéttel.

Semmiképpen ne sértődjünk meg, ne öntsük ki látványosan az ételt, azzal, hogy nem kap mást. Mi sem szeretünk mindent!