Tényleg szégyen az, ha egy anyuka bébiszittert keres?

Az újdonsült anyának mindenki tanácsokat ad: a gyermeknevelés olyan, amiről mindenki azt gondolja, hogy ért hozzá.

Komoly szervezést igényel, ha valaki mindennek meg akar felelni, mert a gyermeknek mégis – persze bizonyos keretek között – az a legjobb, amit az édesanyja nyújtani tud számára.

A legnehezebb a megfelelő egyensúlyt megtalálni: hogy egy anyának legyen ideje a gyermekére, aki nélküle nem képes létezni, önmagára, a társára, a nagyobb családjára, a többi gyermekére, a munkájára, a házimunkára.

A kisebb településeken, falvakbaan talán még most sem annyira elfogadott dolog az, ha egy kisgyermekes anyuka bébiszittert keres. Megszólhatják, hogy nem képes foglalkozni a babájával, illetve azt tartják helyesnek, ha az anyuka éveken keresztül nem megy sehova, hiszen a baba mellett a helye. A napi huszonnégy órás együttlét azonban tud nagyon fárasztó is lenni; sok, addig aktívan dolgozó anya depressziós lesz, mert úgy érzi, semmit nem csinál, ami hasznos.

A gyermek lelki egészsége szempontjából igen fontos, hogy az anyja is kiegyensúlyozott legyen, éppen ezért fontos, hogy olyasmit is csináljon, egyedül, vagy a társával, amivel pihen, kikapcsolódik, erőt gyűjt.

Még ma is társadalmi elvárás, hogy egy nő mindent, önmagát is áldozza fel a gyermekéért. Ez leginkább akkor nyilvánvaló, amikor más anyuka felháborodik azon, amikor kifejtjük neki, hogy nekünk szükségünk van időre magunk számára is.

Ne hagyjuk, hogy a mások véleménye befolyásoljon bennünket a gyermeknevelésben. Elsősorban nekünk kell tudni, mi az, amit bírunk, és mi az, amit nem.

Van akinek megadatik az, hogy a nagyszülőhöz vigye néhány órára a gyermekét, hogy vigyázzanak rá, míg az egyéb teendőit elvégzi. Ez elfogadott dolog.

Sajnos azonban sok kisgyermekes család esetében nincs lehetőség erre, mert vagy a nagymama is dolgozó ember, vagy másik településen lakik, vagy már nem él. Márpedig szükséges a segítség. Ilyenkor a bébiszitter keresése a megoldás.

Pedig szükséges, hogy alkalmanként oda adjuk másnak, egy megbízható embernek a gyermekünket, akinél biztonságban tudhatjuk. Kell ez a gyermeknek is, de az anyának talán még jobban.
A legtöbb szakember szerint kell, hogy néha egy kicsit kikapcsolódjunk, feltöltődjünk, mert akkor kap a gyermekünk újra "rágható" szülőket.

Persze az, aki bébiszittert keres, sokszor kényszerből teszi.

A mai bizonytalan világban, ahol az egykeresős modell nem tud működni, hamar vissza kell térjenek az anyukák a munkába kényszermegoldásból, és nem azért, mert nem akarnak a gyermekükkel otthon lenni.

Tehát dolgozni mennek, de sajnos tudják sokan, mert tapasztalják, hogy milyen nehéz egy olyan bölcsődét találni, ahová beveszik a gyermeket.

Ha nem talál a szülő bölcsődét, ha nincs a közelben egy nagymama, aki elvállalná a gyerekfelügyeletet, és egyáltalán nincs senki, aki nap közben vigyázna a gyermekre, akkor bébiszittert kell keresni, nincs más lehetőség.

Tehát egyáltalán nem rossz szülő az, aki bébiszittert keres, hanem nagyon is gondoskodó.