Nem egy nő vagy férfi nyilatkozik úgy, hogy gyermekkorában nevelőapja volt, de annyira jó viszonyban voltak, hogy ma is igazi apjaként tekint rá. Sok energiát és időt igényel ugyan a feladat, hogy szeretetteljes kapcsolat alakuljon ki a nő új élettársa vagy férje és a korábbi kapcsolatából származó gyermeke vagy gyermekei között, de megéri. Az összetartó család erős háttér minden benne élőnek.

Jó kapcsolatot alakíthat ki az édesanya új partnere a gyermekkel, ha figyelembe veszi a kicsi életkorát, nem akar mindenáron a vér szerinti apa helyébe lépni, és kellő türelemmel, humorral kezeli a problémás helyzeteket. 

Az új partnernek mindenekelőtt azzal kell tisztában lennie, hogy ha együtt él egy nővel és annak gyermekeivel, akkor akár tetszik, akár nem, egy családot alkotnak. Ugyanúgy részese nemcsak a család örömeinek és ünnepeinek, hanem a gondjainak is. Neki is felelősségteljesen kell viselkednie és megtalálnia a helyét a többiek között.

Az anyán is múlik, hogyan lesz képes megbirkózni a feladatokkal a társa, bizonytalanságait és félelmeit érezni fogják gyermekei és párja is. Ha nem bízik a férfiban, akkor jobb, ha nem költöznek össze, az csak további problémákat gerjeszt, amik a gyermekekkel való kapcsolatot is terhelik.

A kicsik

Minél kisebb egy gyermek, annál könnyebben alkalmazkodik egy új helyzethez, egy új szereplőhöz. Az édesanya új párja is hamarabb szokja meg új családját, és veszi fel annak ritmusát.

A babák számára a legfontosabb, hogy tiszták, jóllakottak legyenek, nyugodt körülmények között pihenhessenek, a körülöttük élők között ne legyen feszültség. Eleinte elég, ha csak egy kicsit segít be a férfi a gyerek körüli teendőkbe, és apránként bővül ezek köre. A pici magától értetődőnek veszi egy idő után, hogy eggyel többen gondoskodnak róla.

A tipegőkkel sem sokkal nehezebb a helyezet, mint a csecsemőkkel. Esetükben viszont lassabban mehet az elfogadás, már több idő kell nekik, amíg megszokják egy számukra idegen személy jelenlétét. Számukra is az első, hogy azt érezzék, rá is számíthatnak, nem csak az édesanyjukra.

„Nem vagy az apukám”

A már beszélni tudó gyermek már szavakkal is kifejezésre juttathatja érzéseit, nemtetszését. Amikor azt mondja az új családtagnak: „Nem vagy az apukám”, arra egész egyszerûen azt kell válaszolni: „Tudom. Nem én vagyok az apukád, de szeretlek.” Ha pedig azt mondja: „Nem szeretlek”, akkor nem érdemes felvenni a kesztyût.

Az édesanya ne büntesse a gyermeket ezekért a megjegyzésekért, ne élezze tovább az ellentéteket. Ha a gyermek ütni, rúgni kezdené a férfit, akkor azonban meg kell értetni vele, hogy így senkivel nem viselkedhet. Nem szabad hagyni, hogy a gyermek a feszültséget tettlegességgel vezesse le. Le kell guggolni elé, szembe fordulni vele, és határozottan kijelenteni: „Nem bánthatod őt, így senkivel sem viselkedhetsz.”

Ehhez persze az kell, hogy a férfi se bántsa a gyerekeket. Nem emelheti fel a hangját, nem tehet bántó megjegyzéseket, és nem emelheti rájuk a kezét. Ha ilyesmit tapasztal egy nő, haladéktalanul meg kell szakítania a kapcsolatot a férfival, és ne bízzon abban, hogy többet nem fordul elő.

Csak az igazat

Ha a kezdetektől úgy nevelik a még pici gyermeket, hogy tudja, a férfi nem az édesapja, hanem az anyukája társa, és nem szokatják rá arra, hogy apának szólítsa őt, sok későbbi komplikációtól és szemrehányástól kímélik meg magukat. A gyerekek előbb utóbb rájönnek, ha a felnőttek hazudnak nekik, és amikor már nagyobbak, kíméletlenül szembesítik őket a hazugságaikkal.

Nagyobb gyerek pedig kényszerként éli meg, ha olyan embert kell apának szólítania, akiről tudja, hogy nem az édesapja, kivéve, ha a gyermek maga igényli ezt a megszólítást. Jó, ha a vér szerinti apukájukkal gyakran találkoznak, bármikor beszélhetnek vele. Ha ő nem keresi a kapcsolatot a gyermekkel, akkor is beszélgetni kell róla. Ha őszinte, nyugodt légkörben nevelkedik a kicsi, előbb utóbb magától fog kérdezni az apukájáról.

Amikor már nagyobb egy gyermek, arról is beszélgethet vele az édesanyja és annak új élettársa vagy férje, hogy ők hogyan ismerkedtek meg, miért szerették meg egymást. Ezek az információk segítenek a gyerekeknek feldolgozni azt, ami velük történik, és elfogadniuk azt az embert, akit az édesanyjuk szeret.

Szegedi Éva