A családok nagy részében a szülők nem egyformán szigorúak vagy következetesek a kisgyermekkel. Általában az apa szigorúbb, az anya engedékenyebb.
Nem ritkán azonban fordított a felállás: az anya szigorúbb, az apa engedékenyebb. A mindennapokban előfordul, hogy kismértékben eltér egymástól a szülők elképzelése a nevelésről, azonban akkor szembetűnő ez a gyermekneveléshez való hozzáállás, ha az egyik szülő, jelen esetben az apa semmiféle következetességet és felelősséget nem vállal a lurkó nevelésében.
Ha a szülők között nincsen összhang a gyermeknevelésben, az egyik szinte mindent megenged, míg a másik igyekszik bizonyos szabályokkal megismertetni a kicsit, ami az életben nélkülözhetetlen, a gyermek összezavarodik, és megpróbál alkalmazkodni ehhez a helyzethez.
Ennek az alkalmazkodásnak gyümölcse lehet a kétszínűség. A kisgyermek igyekszik a saját javára fordítani, hogy a szülők nem egységesek az őt illető kérdésekben. Attól függően, hogy mit akar elérni, szalad az egyik szülőtől a másikhoz.
Azok az apák, akik jóval elnézőbben csemetéjükkel, mint a társuk, de emellett szeretettel fordulnak a gyermek felé, nem okoznak akkora kárt a kicsi személyiségfejlődésében. Általában elfoglaltak, és a napi törődést a kicsivel átengedik párjuknak. Amikor azonban otthon vannak, foglalkoznak vele, még ha alkalomadtán nem is vállalják fel a döntéseket.
Azok az apák, akik azért engednek meg mindent gyermeküknek, mert így kényelmesebb, általában szívesebben töltik az időt saját kedvtelésükkel, az anyára hagyva minden döntést, minden kritikus helyzet megoldását. Ha mégis szembesülnek azzal, hogy a sarkukra kell állni, ők a „jó fejek”, akik mindent megengednek a gyereknek.
Az ilyenfajta kettősséggel nehéz együtt élni, nemcsak a kisgyermeknek, de az anyának is. Előbb utóbb saját igazában, a saját elképzeléseinek a helyességében is elbizonytalanodhat, ha minduntalan azt tapasztalja, hogy döntéseit a másik fél felülírja.
Az is igaz, hogy nem mindenáron kell következeteseknek lennünk. Néha úgy hozza az élet, hogy felül kell bírálni saját döntésünket, és ezt őszintén megbeszélni a gyermekkel is.
A legideálisabb, ha a szülők mindenben együtt határoznak, okosan kötnek időnként kompromisszumot egymással, és egységes álláspontot képviselnek kifelé. Ha valamit mégis másképp tesznek, amikor a szituáció azt követeli, abban is legyenek egységesek. Nemcsak annak vehetik elejét, hogy a kisgyermek kijátssza őket, de így érzelmi biztonságot is nyújtanak a kicsiknek.
A gyermekek számára ugyanis az egyik legfontosabb a következetesség, a másik pedig az, hogy biztonságban érezzék magukat, életüknek pedig meglegyen a maga ritmusa és kiszámíthatósága. Egy túlságosan engedékeny apa viselkedése csak a bizonytalanságot növeli.
Szegedi Éva
