Elõfordul, hogy már a családalapítás gondolatára is összeszorul egy férfi gyomra. Gondolni sem akar arra, hogy gyermekeket neveljen. Mások akkor rettennek meg elõször, amikor megtudják, hogy párjuk áldott állapotban van.

Nemcsak egyetlen oka lehet annak, hogy valaki fél az apaságtól. Akár gyermekkori élmények, akár a felelõsségtõl való félelem áll a rettegés háttérben, a problémáról õszintén beszélni kell, és a félelem legyõzhetõ. Ha azonban nem képes errõl valaki beszélni, a feleségével, barátnõjével, akkor mélyülhet kettejük között a szakadék, és valóban nehéz lehet majd a már megszületett babával való kapcsolat.

Egy-egy ilyen lelki válság, ha kezeletlen marad, azzal végzõdhet, hogy a leendõ apa magára hagyja a nõt a kisgyermekkel, és a továbbiakban kivonja magát a kis család életébõl.

A félelem okai

Elképzelhetõ, hogy a férfi elvált szülõk gyermekeként nõtt fel, és egész egyszerûen attól tart, hogy valamilyen módon átörökítõdnek a párkapcsolati problémák, a családi konfliktusok az utódaira is. Ha az apja költözött el -mint az esetek nagyobb részében -, akkor attól is félhet egy férfi, hogy majd az õ példáját követi, így a gyermek szintén csonka családban nõ fel.

Van, akit az egzisztenciális bizonytalanság réme kerít hatalmába. Mi lesz, ha a születendõ gyermekeket nem tudja eltartani, mert elveszíti a munkáját, vagy a család elveszíti a vagyonát, és nem lesz pénzük arra, hogy tisztességesen etessék, ruházzák, iskoláztassák a kicsiket. Az sem ritka, hogy egy férfi attól tart, történik vele valami, esetleg meghal, és ezért nem tud majd részt venni a gyermeknevelésben, az anya magára marad a babával.

Mások nem szeretnének addigi életmódjukon, kialakult szokásaikon változtatni, márpedig a gyermek érkezése felboríthatja a terveket, és egészen biztosan megváltoztatja a szülõk életét. Esetleg nem hódolhat az eddigi szenvedélyének, anyagilag sem engedhet meg magának annyi mindent, mint eddig. Úgy gondolja, a gyerek csak nyûg.

Néhányan azt gondolják, hogy a kisgyermek õket nem szereti majd õket annyira, hanem majd az édesanyjukhoz kötõdnek jobban. Még az is megtörténhet, hogy egy férfi félelmeit az okozza, hogy azt hiszi magáról, rossz szülõ lesz.

Esetenként a társsal való intimitás, szoros kapcsolat felbomlásától való félelem köt gúzsba egy férfit. Már elõre féltékeny a születendõ gyermekre, nem tudja elképzelni, hogy párja mindkettõjüket egyformán fogja szeretni.

Õszinte beszéd, segítségkérés

Ilyenkor az a legjobb, ha a férfi õszintén elmondja valakinek, mitõl aggódik. Legelõször a leendõ édesanyával kell beszélni errõl, hangsúlyozva azt, hogy nem a kapcsolatukkal van a baj. Már azzal, ha meg tudja fogalmazni valaki, mitõl retteg, tett egy lépést a helyzet kezelésére.

Ha megbízik a szüleiben, akkor õk is megnyugtathatják. Olyan barátoktól is érdemes lehet tanácsot kérni, akiknek jó a kapcsolatuk a feleségükkel és a gyermekeikkel is, vagy akik hasonló életszakaszon már átestek, és sikerrel leküzdötték félelmeiket. A családos barátok arról is tudnak mesélni, mekkora boldogság a gyermek, és hogyan kárpótolja õket a „szabadságuk” elvesztéséért.

Nyugodtan lehet szakember segítségét is kérni. Nem szégyen meglátogatni egy lélekgyógyászt, aki esetleg új szemszögbõl láttatja meg a szituációt és hasznos gyakorlati tanácsot adhat a férfinak. Különösen akkor fontos szakemberhez fordulni, ha ez a félelem nem egyszeri, hanem tartósan fennáll, és kitölti a férfi gondolatait.

Ha ez az érzés tartós a férfi részérõl, és mereven elzárkózik a gyermekvállalástól, szemben a nõvel, aki kisbabára vágyik, érdemes átgondolni a kapcsolatot, valóban egymáshoz illenek-e. Akár lesz gyermek, akár nem, az egyik fél becsapottnak érzi majd magát, ami késõbb a házasság megromláshoz vezethet.

Érdemes az is átgondolni, és a partnerrel megbeszélni, melyek azok a félelmek, amelyek irreálisak, minden alapot nélkülöznek, s melyek azok, amelyek reálisak lehetnek, egy-egy nehezebb életszakaszban, és mit tehet a pár annak érdekében, hogy stabilizálódjon a család helyzete.