A mese elősegíti a gyermek érzelmi, értelmi fejlődését, gyarapítja szókincsét; általuk apránként megismeri a világ dolgait. A mesehallgatás során belső világa egyre gazdagabb lesz, a szavak nyomán elképzeli a szereplőket, a szituációkat. Ezeket a belső képeket, élményeket nem tudja pótolni egyetlen rajzfilm sem.

A mesékkel való találkozás nem lehet elég korai. Már a pár hónapos csecsemő is szívesen nézegeti az apró mesekönyvek képeit. A rendszeres esti meseolvasás pedig igazi élmény a kicsinek.

A fáradt szülőnek sokszor teher az esti meseolvasás, amit a reménykedő lurkó már csillogó szemmel vár. De az esti meseolvasás legyen rendszeresen ismétlődő program, így közös élménnyé válik.

Strapabíró könyvecskék

Az első könyvecskéknek mindent ki kell bírni. Lehessen gyúrni, csapkodni, rágni, és az sem baj, ha kicsit nyálas lesz. Közben a baba megpihenve a nagy munkában, figyelmesen nézegeti a képeket. A puha, párnaszerű, lemosható könyvecskék képei jelentik a baba számára az "irodalommal" való első találkozást. Képei nagyok, egyszerűek, csak néhány színnel készültek, szöveg nem egészíti ki. A „mese” maga kép, a maci, a labda, a nyuszi.

Amíg a kicsi nem tud lapozni, ne vegyünk leporelló típusú könyveket. Nem tudja kezelni, mérges lesz tőle, és még meg is sértheti magát az éles sarkokkal.

A legkisebbek készült kiadványokban még nincs szöveg, a képek stilizáltak, általában egy-egy oldalon egy-egy figura található. A könyvet közösen lapozgatva megtanulja ezek nevét is. Hasonló ez a folyamat ahhoz, mint amikor idegen nyelvet sajátít el valaki.

Mesekönyv választás

A mesekönyv választás nem könnyű feladat, a könyvesboltok polcai tele vannak színesnél színesebb, drágábbnál drágább könyvekkel. Amikor a kezünkbe veszünk egy könyvet, olvasunk bele: a szöveg legyen igényes, irodalmi, a képek ne legyen ijesztők, csúnyák.

A mai szülők szívesen választanak olyan könyvet, amelyeket gyermekkorukban lapozgattak, és maradandó élményt nyújtottak számukra, mint például a „vakondos” könyvek. A hetvenes, nyolcvanas évek magyar könyvkiadása bővelkedett igényes mesekönyvekben, amelyek között szép számmal voltak klasszikusok, vagy mára már klasszikussá válók.

„Most mesélj magadtól!”

A saját meséknek is megvan a varázsa. Különösen, ha olyan történetet találunk ki, amelybe beleszőjük azokat az eseményeket, amelyek a kicsivel a közelmúltban történtek. A mesebeli kisfiú vagy kislány személyében magára ismer, szívesen hallgatja újra és újra, hogyan telt a napja, hol sétált, kivel találkozott.

A bölcsődés, óvodás korú kisgyermekek nagyon szeretik az állatos történeteket. Kitalálhatunk állattörténeteket is, a kicsi életkorától függően eleinte csak rövid, egyszerű cselekménnyel, később több szereplővel és egyre bonyolultabb cselekménnyel.