Gyakran aggódnak azért a szülők, mert úgy találják, gyermekük félénk, visszahúzódó. Ha a szülő is zárkózott, a gyermek is ezt a mintát követi. Ha a szülők nyitottak, lazák, könnyen barátkoznak, csemetéjük legkisebb tartózkodását is gátlásosságnak vélik.
A félénkség elsősorban a gyermek alaptermészetétől függő tulajdonság. Türelemmel, szeretettel oldhatjuk a gátlásokat.
Hogy mennyire találja fel magát a kicsi az óvodában, játszótéren, vendégségben, általában idegenek társaságában, az az alaptermészetétől függ. Hiába akarunk egy csendes, szemlélődő típusú kisgyermekből állandóan szereplő, magabiztosan fellépő lurkót nevelni, nem fog sikerülni.
A félénk, gátlásos picit, de a nagyobbakat is, sokat kell dicsérni, mégpedig mindenért, amiért csak megérdemli. Soha ne alázzuk meg mások előtt, de négyszemközt sem, ne mondjunk rá negatív jelzőket. Találjunk ki számára olyan tevékenységeket, amelyekben a kreativitását tudja kamatoztatni. A visszahúzódó típusú kicsik nagyon szeretnek tevékenykedni.
Gyakori félelmek
Gyakran konkrét félelmei vannak egy apróságnak, ezért lesz félős. Fél a sötéttől, a haláltól, a szülei elvesztésétől. Ezek olyan problémák, amiket meg kell beszélni a kicsivel, az ő szintjén el kell magyarázni, hogyan működik az élet.
Soha ne ijesztgessük a kisgyermeket sem mumussal, sem azzal, hogy egyedül hagyjuk, hiszen az egyik legfőbb félelme éppen ez. Ha mindig érzi a szülei által nyújtott biztonságot, ha minduntalan biztosítjuk arról, hogy mennyire szeretjük, félelmei csökkennek, vagy akár el is múlnak. A simogatás, az ölelés, a testi kontaktus nagyon fontos, mert megerősíti a szavakkal kimondott megnyugtatást.
A félelmeit jó, ha kibeszéli magából, sokszor elég, ha csak hallgatunk, ne maradjon olyan gondolat benne, amit nem mondott ki, ami nyomasztja. Ezután következhetnek a megnyugtató szavak, ami soha ne legyen hazugság. Ha olyan dolgot mondunk, aminek az ellenkezőjével szembesül, megrendül a bizalma a szüleiben.
Félelem a társaságtól
Sok kisgyermek otthon felszabadult, magabiztos, akár hangos is, idegen helyen a szülők közelségét keresi, nem mer megszólalni, nem mer a többi kisgyermekkel játszani. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, az, ha ezzel viccelődünk és erőltetjük számára a társaságot.
Ne tegyünk megjegyzéseket, hogy gyáva, ne tuszkoljuk a többiek felé. Menjünk vele együtt, kapcsolódjunk be a játékba, egy idő után a mi csemeténk is játszani fog a többiekkel.
A félénk kisgyermek gyakran az óvodában is az óvó néni közelében érzi magát biztonságban. A pedagógus személyiségétől függ, hogyan kezeli ezt. Biztosan fog olyan hasonló természetű kicsit találni, akivel összehozza a mi gyermekünket.
Vigyük társaságba
Az ember alapvetően társas lény, ezért megkönnyítjük gyermekünk életét, ha felkészítjük az életre, megtanítjuk, hogyan találjon magának társakat, és ne féljen a nyilvánosságtól.
Vigyük családi, baráti társaságba, lehetőleg olyan helyre, ahol gyerekek vannak. Hívjunk mi is vendégeket. A vendéglátásnak nem kell feltétlenül sok pénzbe kerülnie ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. A szülők mintája példa. Ha mi társaságkedvelők vagyunk, nagyobb az esély arra, hogy a gyermekünk is az lesz. Vigyük el a kicsit játszóházba, játszótérre, ahol hasonló korúakkal ismerkedhet.
Mit tegyünk, ha félénk a kicsi? Néhány gyakorlati tanács:
- Dicsérjük gyakran!
- Találjunk számára kreatív tevékenységeket!
- Vigyük társaságba!
- Tevékenykedjünk otthon közösen, közben beszélgessünk vele
- Mi is legyünk nyitottak, barátságosak!
- Kapjon otthon apró állandó feladatokat, növekszik tőlük az önbizalma!
- Soha ne illessük negatív jelzőkkel!
- Soha ne alázzuk meg!
- Adjunk időt arra, hogy feloldódjon!
- Szerepjátékokkal erősítsük kommunikációs képességeit!