A baba első önálló lépései családi eseménynek számítanak. Jelentős mérföldkő ez az életében, hiszen önállósodásának első feltétele teremtődött meg: nélkülünk is tud helyet változtatni.

A baba akkor indul el, ha erre izomzata, izületei, gerince, idegrendszere elég érett. Ne siettessük ezt a folyamatot, hagyjuk, hogy a kicsi magától tanuljon meg járni.

Az önálló járás képessége 10-15 hónapos korban fejlődik ki. Ez is, mint a kúszás és a mászás, egyénileg változó időben következik be. Nem szabad hasonlítgatni más babával a képességeit, meg kell várni, hogy elég érett legyen az első lépések megtételéhez.

Vannak azonban intő jelek, amelyek arra utalnak, hogy valami probléma van. Ilyen, ha a kicsi 15 hónapos kora után sem mutat érdeklődést a felállás és járás iránt. Általában egykedvű, érdektelen, nincs kedve semmihez sem. Ilyenkor gyermekneurológushoz kell fordulni, aki megállapítja, mi okozza a mozgásfejlődésben való elmaradást.

A kúszástól a járásig

A baba mozgásfejlődésében a kúszás és mászás után elérkezik a pillanat, amikor megpróbál önállóan felállni. Ha úgy áll fel, hogy a kezecskéinél fogva felhúzzuk, akkor még nem érett meg a dologra, ezért nem is helyes ilyen feladatokkal terhelni.

Ha már sikerült felállnia a babának, szembetalálja magát a következő leküzdendő akadállyal: Le is kellene ülni valahogyan! Többször letottyan, mire rájön, illetve mire elég erősek lesznek a lábizmai, hogyan kell leülni. Ettől függetlenül ebben a korban szeretnek a kicsik hosszabb ideig ácsorogni, évezik az új testhelyzetet, ahonnan más dimenzióból látják a világot.

Az első lépéseket valamibe kapaszkodva, oldalazva teszik meg. Ugyanebben az időszakban megpróbálnak kapaszkodás nélkül álldogálni, ami eleinte még nemigen sikerül, de a babák kitartóak a gyakorlásban. Előbb utóbb megtanulnak a talpukkal egyensúlyozni.

Amikor a kicsik elindulnak, rendszerint kinéznek maguknak valami közeli célpontot, ahova egy-két lépéssel elérnek. Ezután elégedetten lehuppannak, majd megnézik, hova lehetne még eljutni.

Sok kisgyermek kezdetben lábujjhegyen jár. Amint biztosabbak lesznek a lépései, teljes talppal fog gyalogolni. Cipőt csak akkor adjunk rá, ha hideg van, vagy ha kivisszük a babát a lakásból. Melegben lehet mezítláb, de csak olyan felületen gyakorolja a járást, ami nem csúszik, és nem üti meg magát, ha elesik. Ezért a legjobb, ha a szőnyegen totyog. A lakásban vastag zoknit is kaphat, aminek a talpa tapadó. Az első cipő pedig legyen puha, kerek orrú, hajlékony talpú.

Hagyjuk, hogy magától induljon el

Kimerítő, összetett feladatok ezek, nem csoda, ha a kicsik elfáradnak. Ne kívánjuk tőlük, hogy a segítségünkkel annál többet tegyenek, mint amire egyedül is képesek. A holdkomp és a kézen fogva sétáltatás nem segíti, hanem hátráltatja a mozgásfejlődést.

A járás összetett feladat, mozgáskoordinációt, egyensúlyozást igényel. Az izmoknak, izületeknek, a gerincnek elég fejlettnek kell lennie hozzá. Ha siettetjük a folyamatot, ezek deformálódhatnak.

Az önálló járás nem csak a mozgásfejlődés, hanem a személyiségfejlődés szempontjából is jelentős. Van valami, amit önmagától elért, kitartó gyakorlással elsajátított, döntéseket hozott. Éppen ezért a kicsiket nem kell megtanítani járni, hanem lehetőséget kell adni számukra, hogy maguk kísérletezzék ki, hogyan kell megtenni az első lépéseket.

Vigyázzunk a testi épségükre

Amint elindul a kicsi, megváltozik a család és elsősorban az anya élete. Ha nincs a kiságyban vagy a járókában, egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni. Minden olyan tárgyat el kell tenni az útjából, amibe beütheti magát, amibe megkapaszkodhat, és magára ránthatja, amibe belenyúlhat. Itt van az ideje a konnektorokat is gyermekvédő betéttel ellátni.

A bejárati ajtó ezentúl mindig legyen zárva, a fürdőszobába, konyhában pedig a tisztítószerek, gyógyszerek, forró edények, minden, ami veszélyes lehet, elérhetetlen távolságban legyenek. Kezdetben jó módszer a szekrényajtók kulcsra zárása, vagy ragasztószalaggal való lezárása is. A kicsi ugyanis nem azért indult el, hogy ne nézzen meg mindent!

A csetlő-botló apróságot ne hagyjuk magára egy percre sem, ha csengetnek, vagy ha a telefon után szaladunk. Nincs olyan fontos dolog, ami ne várhatna. Legfontosabb a kicsi biztonsága, ezért először mindig tegyük vissza kiságyba vagy a járókába, vagy vigyük magunkkal. Mindig magyarázzuk el, hogy hamarosan ismét járkálhat, de a maminak most nagyon fontos dolga van.