A dadogás nem más, mint szótagismétlés. Gyakran lelki okokra vezethető vissza, amelyet egyéb jelek is megerősítenek. A nagyobb gyermek vagy felnőtt, aki dadog, kerüli a szemkontaktust, beszéde hadaró, stressz hatására még nehezebben mondja ki a szavakat.

A dadogó önértékelése előbb utóbb alacsony lesz, mert kevesebbre értékeli magát beszédhibája miatt, általában feszült, gátlásos, sok esetben kerüli a szóbeli megnyilatkozást.

A szülők megijednek, amikor a 2-3 éves kicsi, alig hogy megtanul beszélni, egyik napról a másikra dadogni kezd. A félelem oka az, hogy attól tartanak a szülők, gyermekük nagyobb korában is dadogni fog, sőt felnőtt korára is kihat ez a beszédhiba. A 3 éves kor körül jelentkező dadogás élettani jelenség, amely általában fél év alatt elmúlik. Nyugodt légkörrel, türelemmel, sok mesével segítsük a kicsit!

Jó tudni, hogy bizonyos dolgok kiválthatják a dadogást. Ilyenek a tartós érzelmi feszültség, félelem, ijedtség, szorongás. Egyes nézetek szerint a balkezes gyermeket nem szabad erővel a jobb kéz használatára szoktatni, mert félő, hogy dadogni kezd. Mindezt az agyközpont bonyolult működése magyarázza.

Élettani dadogás

A 3 éves kor körül jelentkező szótagismétlés élettani jelenség, ezért is hívják élettani dadogásnak. A kisgyermek gondolatai sokkal előrébb járnak, mint a nyelvi fejlődése, ezért ismételgeti a szótagokat, vagy akad meg a beszédben.

Ezek a gyerekek érzékenyek, ezért a legfontosabb a feszültség oldása. Mindig nyugodt, szeretetteljes légkör vegye körül, legyünk türelmesek, amíg elmondja, amit akar. Sem a sürgetés, sem a javítgatás nem jó módszer, csak ront a helyzeten, illetve egy idő után állandósítja ezt a beszédhibát.

Sok szülő befejezi a gyermekei helyett a mondatot. Szakemberek szerint ez általában nem helyes, mégis előfordulhat, amikor a gyermekünk hálás ezért a segítségért, különösen, ha idegenek előtt kerül kellemetlen helyzetbe, vagy zavarba jön. Ha viszont folyamatosan közbevágunk, amikor beszél, állandóan helyette nyilatkozunk meg, azzal csak hátráltatjuk lelki és szellemi fejlődését. Az pedig, hogy mindig a gyermekünk helyett beszéljünk, akkor is, ha őt kérdezték, az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk.

Hogyan segíthetünk?

A beszédhiba tudatosítása sem jó, hamarabb elmúlik, ha nem figyelünk rá, és nem figyelmeztetjük erre a kicsit minduntalan. Ne mondjuk el mindenkinek, milyen problémája van a gyermekünknek, főleg, ha ő is jelen van.

A legjobb gyógymód a feszültségoldás, a nyugodt légkör. Ha a szülők türelmetlenül, hangosan beszélnek egymással, a gyermek nyugtalan, feszült lesz. A kicsikhez is mindig türelmesen szóljunk, ne fenyegessük büntetéssel, és ne akarjuk jutalmazni, ha „szépen beszél”. Ezzel csak rontunk a helyzeten, mert növeljük benne a bizonytalanságot és a feszültséget, és egyre csökken az önbizalma.

A kikapcsolódásra kiválóan alkalmas a mese. Akár olvasunk, akár magunk találunk ki meséket, a kicsi pihen, ellazul, szókincse fejlődik. Ha több ismert szóval tudja kifejezni gondolatait, valószínűleg kevesebbet fog küzdeni mondanivalója kifejezésével.

Ugyanilyen jó a bábozás is, hiszen ott nem ő beszél, hanem a mese szereplői, akik mögé bújva gördülékenyebben tudja kimondani a szavakat.

Szintén támasz a kicsinek egy rövid versike megtanulása is, ilyenkor elmarad a dadogás, mert nem kell izgulni, mi legyen a következő szó. A verselés, már ismert mondókák ismételgetésén kívül éneklés közben sem dadognak a gyerekek.

Ha a dadogás nagyjából fél éven belül nem múlik el, vagy egyre súlyosbodik, forduljunk szakemberhez, aki segíteni tud, megoldást talál a beszédhiba kiküszöbölésére. Nemcsak logopédust, hanem pszichológust is tanácsos ilyenkor felkeresni.