A baba születése után nem egyszerű feladat a kicsi fizikai, érzelmi igényeinek kielégítése, így természetes, hogy az újdonsült szülők figyelmét ezek a teendők kötik le, és az első időkben minden energiájukat ez emészti fel. Mindketten elfáradnak, a az otthon lévő anya, ki egy teljesen új élethelyzetben találja magát, és fáradt az az apa is, aki egyedüli keresőként egész nap távol a családjától dolgozik.

Ebben az időszakban az is nagy öröm a pár számára, ha egy-egy vacsorához együtt tudnak leülni, de valószínűleg itt is baba körüli teendőkről, eseményekről esik szó. Pedig a kapcsolatokat ápolni kell -ezt jól tudjuk-, ha azt akarjuk, hogy működjenek. Így van ez a párkapcsolatban is, hiszen, ha belesüppedünk a “szürke hétköznapokba” és nincsenek közösen megélt élmények, azt  nem csak a partnerkapcsolat, de a család is megsínyli.

A nap végére, amikor  a gyerekek ágyba kerülnek, a szülők sokszor olyan fáradtak, hogy sem kedvük, sem energiájuk nincs  a másikkal foglalkozni. És így telhetnek el a hetek, hónapok, sokszor az évek is. Egy idő után az együttélés egymás mellett éléssé változik, nincs idő, lehetőség beszélgetni, egyik fél sem tudja, hogy a másik mit gondol, mi gyötri, mi okoz örömet- hacsak nem a gyerekről van szó.  

Pedig a gyereknek arra is szüksége van, hogy a szülőket párként –is- lássa, ez a későbbi életére, a párkapcsolataira, személyiségének fejlődésére hatással van.

Tudatosan kell úgy alakítanunk, hogy a rohanós mindennapokból  kiszakítva egy-egy estét, hétvégét kettesben tudjunk tölteni társunkkal. Hiszen nagyon fontos, hogy a szülők tudjanak egymásra férfiként-nőként is tekinteni, ne csak az apát, anyát lássák már a másikban. Ehhez pedig időnkét szüksége van a párnak a gyermektől külön -kettesben töltött-, közös élményekkel teli időre.

Mindez nem jelenti a szülők önzőségét, ezért, ha van lehetőség nagyszülőkre, testvérre, megbízható barátra vagy bébiszittere bízni időnként a gyerekeket éljenek vele.

Az a lényeg, hogy  a szülők szánjanak egymásra időt, amikor szépen felöltözve elmennek “randizni”, sétálni, beszélgetni, moziba, színházba, hangvesenyre, vacsorázni; bárhova, amit mindketten szeretnének. Ha csak otthon akarnak maradni ketteseben, bekuckózva tévézni, tegyék azt.

Érdemes figyelni arra, hogy nem minden esetben kikapcsolódás az aktív, mindenféle programmal telezsúfolt este,  sok esetben a csendes, kötetlen beszélgetés többet ér.

Mert azok a szülők hatékonyabbak, hitelesebbek a gyermeknevelésben is, akik között valódi kommunikáció működik, nem csak a mindennapi teendőkre vonatkozó mondatok ismétlődnek.

Hiszen a szülők közötti kölcsönös elfogadás, szeretet az alapja a családot összetartó csapatmunkának, amelyet a beszélgetésekkel, közös élményekkel fejleszthetünk. Ha ez a csatorna valamiért sérül –a családi munkamegosztásban egyik fél túlterhelt - az hamarosan érzékelhető a családban is.  Mindenképpen érdemes lehetőséget teremteni, időt szánni a kapcsolat ápolására, hogy a szülők elégedett párkapcsoltban élhessenek, és kiegensúlyozott, magabiztos, jó kötődési biztonsággal rendelkező gyermekük és boldog családi életük lehessen.