Csak női munka a házimunka?

Nemzedékek élték le úgy az életüket, hogy a hagyományos munkamegosztás szerint kizárólag a nők végezték a házimunkát. A férfi feladata a családfenntartás, az anyagiak előteremtése volt, a feleség volt a felelős a háztartásért és a gyermekek neveléséért.

A múlt század ötvenes éveitől, amikor a nők tömegesen munkába álltak, a férfiak általában nem adták fel azt a kiváltságukat, hogy távol maradjanak a háztartási gondoktól. Azóta a nők egy része a napi nyolc óra munka után egyedül vág neki a második műszaknak.

Azokban a családokban, ahol a szülők, de legtöbbször az anya már úgy nevelte a fiát, hogy kivegye a részét az otthoni munkában, családalapítás után a férj természetesnek veszi az otthoni munkamegosztást, hiszen mindketten kenyérkeresők. Az ő gyermekeik számára már minta ez az életforma.

A fiatal apukák általában kiveszik részüket a házimunkában, és nem követik apáik, nagyapáik hagyományát, hogy a házimunka csak a nők feladata lehet. Ha mégsem így van, próbáljuk megbeszélni párunkkal, hogy az otthoni munkamegosztással több idő jut egymásra is.

Szakemberek szerint, minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek a párok, annál inkább elvárják, illetve természetesnek veszik a házimunka megosztását.

Minden háztartásban vannak olyan tennivalók, amelyeket valóban inkább a nők, illetve a férfiak tudnak elvégezni, elsősorban fizikai adottságaik miatt. Nehéz tárgyak, bútorok elmozdítása, szerelés, valóban nem nőknek való. Míg más képességeket igénylő feladatok, mint a varrás, lakberendezés, leginkább a nőknek testhezálló. Kivételek természetesen mindig akadnak, az otthoni munkamegosztás két ember döntésén alapul.

Vannak olyan háztartási teendők, amelyek korábban valóban a feleség feladatkörébe tartoztak, mint a bevásárlás, főzés, takarítás. Ezek mindegyikét kiválóan el tudják végezni a teremtés koronái is, gyakran nagyon szívesen. A legjobb szakácsok férfiak, miért ne kamatoztatnák otthon is ezt a képességüket!

Néhány férfi a vasalást kifejezetten szereti, mert megnyugtatja, másoknak a mosogatás megy jól, és van, aki a pakolásban, szortírozásban, csomagolásban tehetséges. A befőzést, savanyítást, zöldség- és gyümölcseltevést sok helyen eleve közösen végzi a pár, akárcsak az ünnepi sütés-főzést.

Sokszor maguk a nők is tehetnek arról, hogy minden az ő vállukon van. Ha minduntalan kritikával illetik társuk munkáját, miszerint nem tud tisztességesen porszívózni, vagy nem úgy kell a húst sütni, akkor a párjuk elveszti a kedvét, és inkább semmibe sem fog bele.

Nincs reménytelen helyzet, bármikor le lehet ülni, megbeszélni, hogy nem jó az eddigi gyakorlat, miszerint minden otthoni munka ránk hárul. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne egy véget nem érő veszekedés legyen a dologból.

Hiba lehet az is, ha mindent kizárólag a saját ellenőrzésünk alatt szeretnénk tartani. Minél később kezdünk hozzá, hogy a férfi átvegye a háztartási gondok egy részét, annál nehezebb lesz a dolgunk. Megszokott – kényelmes – életformát nem könnyű feladni!

Hogyan győzzük meg párunkat?

-Szervezzünk közös programot, ahol jól érzi magát. Legközelebb már lehet, hogy ő ajánlja fel a segítségét, hogy elmehessünk.

-Kérdezzük meg, hogy mi az, amit szívesen átvállalna tőlünk a háztartási munkából, hogy több időnk maradjon egymásra.

-Ne nyeljük le az olyan megjegyzéseket, hogy az anyám is kiszolgálta az apámat. Az az ő házasságuk volt, ez meg a miénk.

-Szervezzünk egy romantikus vacsorát otthon, amikor a férj főz, mi pedig segítünk. Jó alkalom a beszélgetésre is.

-Segítsük a bevásárlást listával, akár úgy is, hogy az árat is odaírjuk. Ha nem azt hoz, amit kértünk, próbáljuk a jó oldalát nézni a dolognak.

-Ne panaszkodjunk napi rendszerességgel, hogy mennyi dolgunk van. Inkább üljünk le beszélgetni erről, és határozottan, de nyugodt hangon közöljük, hogy szeretnénk, ha ezentúl ő is kivenné a részét az otthoni teendőkben. Ha többszöri kísérlettel is kudarcot vallunk, ott a férj valószínűleg érzéketlen a mi gondjainkkal kapcsolatban. Ez viszont az együttélés működőképességét kérdőjelezi meg.