A kisgyermekek beszédfejlődése egymástól éppen olyan eltérő lehet, mint a mozgásfejlődésük: van, aki korábban, van, aki később beszél.
Az egyéves gyermek már majdnem mindent megért, de csak nagyon ritka esetben mond valamit, ha próbálkozik, ezek a szavak néha még alig hasonlóak a szó valódi hangalakjához. Rámutat a tárgyakra, amikor azok nevét hallja, bizonyítva, hogy érti, mit jelöl az adott hangsor.
Egy és másfél éves kor között tapasztaljuk a mindennapi életben, hogy érti-e, amit mondunk, de egy egyszerű mese képeinek nézegetésével is megbizonyosodhatunk róla. Például így: „Hol van a labda?” Ez már nem csak azt jelenti, hogy a hangalakot tudja összekapcsolni valamivel, de a dolog külső tulajdonságaival is tisztában van.
Egy másfél éves kisfiú eljátszotta a mamájának meseolvasás közben a történetet. Amikor a cica elbújt egy fatörzs mögé, ő is összekuporodott és a párnája mögé bújt.
A másfél éves gyerekek nemcsak értik, de ki is mondják, már egymás mellé rakják a szavakat, hogy a gondolataikat, vagy az általuk tapasztalt dolgokat el tudják mesélni, de nyelvtani szabályokat alig használnak. Néhány szóval ki tudják magukat fejezni.
Egy 18 hónapos kislány így számolt be az anyukájának arról, hogy a mesében látott bohóc megütötte magát egy székkel. „Bohóc feje fáj szék.”
A beszédfejlődés 2 év körül felgyorsul, de lehet, hogy csak 2,5-3 éves kor körül történik minőségi változás. Ekkor már nyelvtanilag helyes mondatokat tudnak alkotni.
3 éves koruk körül jutnak el arra szinre, hogy a nyelvtani szabályok alkalmazásával összetett mondatokban fejezzék ki magukat. Néha sokáig csak gyűjtik az információt, mielőtt mondatokkal kezdenének beszélni.
A lemaradás okai
A beszédfejlődés üteme, ugyanúgy, mint a mozgásé, egyéni, öröklött tényezőktől is függ. A beszédfejlődésben való elmaradás ezen kívül különféle okokra vezethető vissza. Ezek a következők lehetnek: ingerszegény környezet, értelmi elmaradás, hallásproblémák, vagy esetleg több gyermek van a családban, és a kicsire kevesebb figyelem irányul.
Sok szülő attól is fél, hogy autista lesz a gyermeke, mert nem beszél. Valóban, az autizmusnak ez is az egyik tünete, de emellett sok más is van, csak a legritkább esetben ez az oka a beszédfejlődésben való lemaradásnak.
Otthoni segítség
Először is soha ne gügyögjünk a gyerekekhez. Értelmesen, tisztán artikulálva beszéljünk hozzájuk, mert a nyelvtanulás alapja az utánzás.
Ne használjuk a babanyelv kifejezéseit, mint a nyami, pápá, tente, hanem nevezzük nevén a dolgokat. A másik véglet sem jó, ha teljes egészében a felnőttek szókincsével, hosszú körmondatokkal fejezzük ki magunkat. Fogalmazzunk egyszerűen a kicsinek, ne hagyjuk el a nyelvtani elemeket, de többször elismételhetjük a mondanivalónkat.
Nagyon fontos, hogy ne javítgassuk a kicsit, a jó minta a fontos. Ha nincsenek a beszéd kialakulásnak akadályai, magától is rá fog jönni, hogyan kell a szavakat kimondani. A javítgatás a kedvét is elveszi a dologtól, és esetleg hallgatásba burkolózik.
A meseolvasás, a képeskönyvek nézegetése, ahol meg lehet nevezni a tárgyakat, élőlényeket, szintén fejlesztő hatású. Ugyanúgy a dalok, mondókák rövid versek mind segítik a beszédfejlődést. Ha otthon vagyunk a csemetével, beszéljünk hozzá, mondjuk el, éppen mit csinálunk, vagy amikor leülünk játszani, szavakkal is fejezzük ki, amit éppen teszünk: „Most a nagy kockára rárakjuk a kisebbet”. A másik hibába sem szabad esni, egész nap szóáradattal fárasztani a kisgyermeket. A csöndre, elmélyülésre is szükségük van még a legkisebbeknek is.
Szakemberek segítsége
Ha másfél éves koráig egyáltalán nem próbálkozik a szavakkal, vagy ha 2,5-3 évesen sem szólal meg vagy még mindig csak szavakat használ ebben a korban mondatok helyett, szakemberhez kell fordulni.
Legelőször a háziorvosnak jelezzük, ha valami nincs rendbe, bár, ha az ismei a kicsit születésétől fogva, általában maga is észreveszi a problémát. Legelőször a hallásvizsgálatot érdemes elvégeztetni, mert lehet, hogy egész egyszerűen nem hallja a szavakat, vagy mást hall, mint ami elhangzott.
Ezután neurológus, pszichológus és logopédus véleményét és tanácsait kérjük ki. Nincs fölösleges vizsgálat, az eredmény legfeljebb megnyugtatja az aggódó szülőket. Az is előfordul, hogy a szülők mégsem találják megnyugtatónak a szakember válaszát. Ilyenkor felkereshetnek más logopédust, pszichológust, aki megerősíti, vagy megcáfolja az előző vizsgálat eredményét.
Sz. Banadics Éva
