Nagy korkülönbség

2011.05.25. 17:22 - AnitUp

Címkék: szülő testvér gyermeknevelés korkülönbség kistestvér

A szülõk szempontjából nagyon sok elõnye van annak is, ha a gyerkõcök nem rögtön egymás után születnek. A gyermeknevelés és a kicsik ellátása sokkal kényelmesebb, mint azokban a családokban, ahol másfél, két év korkülönbséggel egymást követik a csemeték.

A testvérek közötti korkülönbség mindig ideális, ha egyetértésben nõnek fel, és a szülõk egymás szeretetére, támogatására nevelik őket. A kisbaba érkezése boldogság, és ha a fogantatástól kezdve ezt hallja a nagyobb testvér is, örömmel fogja várni a kicsit.

Ahol nagyobb a korkülönbség, minimum 4-5 év, de akár 10-15 is lehet, ott mire a második, esetleg harmadik kicsi megszületik, addigra a nagy, illetve a nagyok nagyrészt már önellátóak, mindenesetre a mindennapi öltöztetés, etetés ideje régen elmúlt.

Az egészségesen nevelt kisgyermek, minél nagyobb, annál könnyebben érti meg, ha új jövevény érkezik a családba, és a figyelem nem őrá irányul egyedül. Egy kistestvér érkezésével nagyobb önállósághoz juthat, ami életkori sajátosságainak is megfelel.

Minden a felkészítésen múlik

Sokat beszélgessünk a nagyobbal arról, milyen változások fognak történni a családban, egy kisbaba mennyi odafigyelést, törődést igényel. Ez nem azt jelenti, hogy a szülők őt már nem szeretik annyira, csak azt, hogy a csecsemő még semennyire sem tudja magát ellátni, amikor kicsi volt, ő körülötte is az egész család sürgölődött.

Szülés után vonjuk be a baba gondozásába, de úgy, hogy ez ne legyen kötelező, napi több órát kitöltő feladat. Különösen a kamaszok esetében fontos, hogy ne maradjanak ki a kistesvér körüli feladatokból, ám ne is érezzék azt tehernek. Semmiképpen nem szerencsés, ha egyfajta bébiszitterré teszik őket a szüleik. Attól, hogy a testvérük még kicsi, maradjanak meg a saját elfoglaltságaik, lóghassanak a barátaikkal.

Amit viszont fontos a tini korú testvéreknek, megtanítani, az az, hogy ha már a picivel vannak, ne hagyják őket egyedül, illetve ne bízzák a testvérüket mások felügyeletére, ha épen nekik kell vigyázni rájuk.

Legyen minél több olyan családi program, amikor az egész család együtt van. A nagyobb testvér számára biztosítani kell a szülőkkel való intimitást is, mint amikor még csak hárman voltak. Egy-egy délután az apával vagy az anyával, amikor csak ők csinálnak külön programot, bizonyíték a nagyobbik gyermek számára, hogy őt még ugyanúgy szeretik most is.

A nagyobb testvér óvja a kisebbet

A nagyobb gyermekek imádják dédelgetni kisebb testvérüket. Sokszor jobban féltik és óvják, mint amennyire kellene.

Természetes, hogy életkori sajátosságaik alapján más-más lesz az érdeklődésük, mások a problémáik, ne akarjuk, hogy mindig együtt töltsék az időt, amint az az egymás után született testvéreknél ez gyakori.

Nagy korkülönbség ellenére is tudnak közösen játszani, és mindig lehetnek közös témáik. A testvérek tartós eltávolodást soha nem a korkülönbség okozza igazán, hanem a köztük lévő harmónia hiánya.

A kicsi felnéz a „nagytestvérre”

A kisebb gyermek számára általában születése pillanatától imádat tárgya a nagyobb testvér. Minta életének minden pillanatában. Van olyan tipegő, aki rögtön lecsapja a kanalat, ha a nagyobb testvére abbahagyja az evést, igyekszik utánozni még a mozdulatait is. A szavain pedig csak úgy csüng.

Éppen ezért nagyon figyeljünk a nagyobb gyermekre is, ne beszéljen csúnyán, ne legyen durva, valóban követendő példa lehessen a kicsi számára, de ezt soha ne hangsúlyozzuk egyikőjüknek sem, különben a nagyobbik gyermek indokolatlanul nagy felelősséget érez majd a kicsi miatt.

Kerülendő hibák

Talán a legfontosabb, hogy ne akarjunk ideális körülményeket látni a testvérek között. Egy kis féltékenység, nézeteltérés velejárója a testvérek életének. Jobb, ha ezek az érzések a felszínre kerülnek és úgy oldódnak meg. A felszín alatt maradt indulatok károsan befolyásolják, leginkább a nagyobb gyermek személyiségét, de akár szorongáshoz, testi tünetekhez is vezethetnek.

Soha ne mondjuk a kicsinek, hogy bezzeg a testvére már ilyen idős korára már mit tudott.

Ne rázzuk le a nagyobbikat a problémáival, hogy ő már nagy, oldja meg, nekünk most a kicsivel kell foglalkozni.

Ismerősök társaságába ne csak a legkisebbről beszéljünk, ne hangsúlyozzuk túl, amit tud, s ne egyedül őt szerepeltessük. Így a nagyobbak nem érezik magukat mellőzöttnek.

Soha ne mondjuk, a picinek, hogy ő még milyen aranyos, de milyen kiállhatatlan nagyfiú/nagylány lesz belőle.

Ne akarjuk, hogy a jól sikerült nagyobb gyermekhez hasonlítson a legkisebbet, ha más adottságokkal született. Mindegyik gyermeket azért kell szeretni, amilyen tulajdonságai, képességei vannak.

A bejegyzés trackback címe:

https://babazo.blog.hu/api/trackback/id/tr12931992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.