A zene második anyanyelvünk. Minél hamarabb ismerkedik meg a baba a dallamok varázsával, annál intenzívebb annak fejlesztő hatása. A tipegők „indulatait” énekléssel le lehet vezetni, figyelmüket el lehet terelni szidás, fegyelmezés helyett.

A ritmus az első zenei elem, amivel a baba megismerkedik. A ritmus áthatja életét, ilyen az anya szívdobbanása, a megnyugtató ringatás, a felnőttek beszédének ritmusa, az első mondókák. A baba önmaga is ritmikus mozdulatokkal rugdalózik, játékait ütögeti a kiságy rácsához.

A zene fejleszti a kisgyermek emlékezőtehetségét, kommunikációs készségét, ezen belül is különösen a beszédkészséget. A zenehallgató gyerekek kreatívabbak, intelligensebbek, érzelmi életük harmonikusabb.

Az első zenei élmény az anya és az apa hangja, a dúdolók és altatók. Az egészen pici babát  egyszerű, rövid, ismételhető dallamok, a bölcsődalok éneklésével, dúdolásával nyugtatjuk meg. Nagyon sok nyűgös, fáradt baba megnyugszik a ritmusos simogatástól és a halk altatódaloktól. A szöveggel kísért dallamok a beszédkészséget is fejlesztik.

Együtt éneklés

Az első énekeket legtöbbször az anyától hallja a baba. Ezek a dallamok legyenek rövidek, sokszor ismételhetők. Egy idő után a másfél kétéves kicsi próbálkozik a dallamok utánzásával: „énekel”. A bölcsődalok, gyermekdalok, népdalok alkalmasak erre.

Keressünk a könyvesboltokban ilyen gyűjteményeket, lesz néhány, amelyben kottával együtt találhatók az énekek. Emlékezzünk vissza gyermekkorunk dalaira, vagy kérjünk segítséget a család idősebb nőitől. A babáknak minden régi dal tetszeni fog, hiszen ezeken a gyermekdalokon nőttek fel az emberek évszázadokon keresztül.

A hanghordózóra felevett énekek szépek, értékesek lehetnek, de nem pótolják az anya éneklését, ami nem csak a dalokról, hanem az együtt töltött időről, az érzelmi kötődésről is szól. Az ilyen dalok hallgatása is történjen közösen, és próbálkozzunk az énekléssel is.

A tipegő életében már igazi élmény, ha együtt énekelünk és tapsolunk velük. A kicsi boldog, hogy már ő is tudja a dalt, és felszabadultan kísérletezik a hangjával.

Hogyan hallgassunk zenét?

Minél hamarabb ismerkedik meg a kicsi a komolyzenével, annál könnyebben lesz zenehallgató felnőtt, és egy életen át nyújt számára élményt a zenehallgatás. A klasszikus zene nem feltétlenül jelent egyet az operák vagy nehezen emészthető, zenei tudást igénylő művek hallgatásával.

Szép számmal találhatók a zeneirodalomban gyermekeknek írt, vagy könnyed zenei művek, amit szívesen hallgat a kisgyermek is. A hangszerek közül különösen a csengő, a hárfa, a hegedű, a furulya, a xilofon hangját kedvelik a gyerekek.

Tévedés azt hinni, hogy csak a komolyzenének van fejlesztő, nyugtató, hangulatjavító hatása. A modern, dallamos zenét is szeretik a kicsik, sokszor karmozdulatokkal, baletthez hasonló, egyénileg koreografált tánccal kísérik.

Bármilyen korán el lehet kezdeni a zenehallgatást, de egy-egy ilyen alkalom ne tartson tíz percnél tovább. Ugyanazt a zenemű részletet ismételjük többször, a gyerekek nagyon szeretik az állandó, ismétlődő dolgokat.

A zenehallgatás mindig együtt történjen, az anya vagy akár minkét szülő is ott lehet. Közben ne szóljon a TV, ne csörögjön a telefon, ne akkor beszéljük meg a család ügyes-bajos dolgait. Ezek zenei élményt nyújtó pihenők életre szóló élményt jelentenek a gyerekeknek és a szülőknek.