Lelkileg és fizikailag is kimerítő az édesanya számára az első néhány hét, az első gyermek érkezésekor különösen. Sajnos nem minden pár tudja megfelelően kezelni az újszülött érkezését, és az azzal kapcsolatos felelősséget. Van, amelyik apa egyáltalán nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy a baba születése után a nő szinte kizárólag a magára és a picire, illetve az új feladatokra koncentrál.

Előfordul, hogy az újdonsült apán egyfajta féltékenység lesz úrrá a baba születését követően, látva, mennyire egymás felé fordul az újszülött és az édesanya. Mindkét fél sokat tehet azért, hogy a kirekesztettség érzése ne alakuljon ki.

Azért fontos mindig mindent megbeszélni, tisztázni, melyikük mikor mit gondol, mit érez, hogy ne akadályozzák félreértések a kommunikációt. Az apukának meg kell értenie, hogy a párjának kemény munka maga a szülés is, majd ezután az, hogy újra felkeljen, hogy megtanulja, hogyan szoptassa a csecsemőt és a többi.

Az anyukának meg kell tanulni azt is, hogy a gyermek reakcióiból olvasni tudjon, és hogy a hangocskájából, a sírás jellegéből rájöjjön, hogy a babának éppen mire van szüksége: éhes-e, fázik-e, melege van-e, a pelust kell-e kicserélni, megijedt-e valamitől vagy a pocija fáj. Nem árt, ha az édesapa is odafigyel ezekre, amikor otthon van, és ő is tanulja a jeleket, majd beszáll a problémák megoldásába.

Külső segítség az első hetekben

Jól jön a külső segítség is, amikor rokonok, barátnők segítenek be a háztartásba és a kicsi gondozásba. Nem véletlenül élt sokáig az a hagyomány a falvakban, hogy a szülést követő hat hétben hetenként mindig más járt a gyermekágyas nőhöz vezetni a háztartást, amíg ő kizárólag a babával foglalkozhatott.

Ma némelyik apuka ezt úgy éli meg, hogy őrá nincs is szükség, a rokonok kiveszik a kezéből a kicsi gondozásával járó feladatokat. Ezért csak annyi külső segítséget fogadjon el a pár, amennyire feltétlenül szükség van. Nyugodtan nemet lehet mondani, ha úgy érzik, ez már kettőjük kapcsolatát veszélyezteti.

A rokonság esetleges segítségétől függetlenül is nagy szükség van az apukára, arra, hogy ő is kivegye a részét a háztartás vezetéséből és a gyermek körüli teendőkből. Szükség van a szeretetére, a közös programokra, a nagy hármas egymáshoz bújásra, az együtt megélt élményekre, amikor például a kicsi nevet vagy gügyögni kezd.

A babának mindkét szülő fontos

A leendő édesanyával közösen elvégzett szülésre felkészítő tréningeknek is éppen az a céljuk, hogy az apa ne maradjon ki semmiből, lelkileg ő is felkészülhessen a kisbaba érkezésére és arra, hogy mi vár a kis családra az első néhány hétben van hónapban.

Nem igaz, hogy a baba kiszorít mindenki mást az anya szívéből, csupán arról van szó, hogy egy törékeny, magatehetetlen kis emberről kell úgy gondoskodnia, hogy tisztában van vele: ami a kicsivel az első évben történik, az egész további életét befolyásolni fogja, szinte minden élethelyzetben. Ezért az apa jobban teszi, ha végtelen türelemmel maga is a baba és a mama felé fordul, és mindent megpróbál megtenni azért, hogy azok érezhessék: rá, a férfira mindig mindketten számíthatnak, ott van velük, és biztonságban lehetnek mellette.

A gyermek nem szelektál a szülők között. Eleinte úgy tűnhet, ahhoz ragaszkodik, aki a nap 24 órájában gondoskodik róla. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanolyan fontos számára az édesapja is, minden gyermek várja, hogy apukája hazaérkezzen, megpuszilja, karjába vegye, oda lehessen hozzá bújni, egy kicsit játsszon vele, vagy mondókákkal, ölbéli játékokkal szórakoztassa.

Intim együttlétek

A férfiak egyik félelme, hogy a párjuk ezután már nem fogja őket úgy szeretni, mint azelőtt, hiszen mennyit babusgatja a picit, vele pedig nem foglalkozik annyit, mint régen.

A szexuális együttlétek hiánya is erősíti ezeket a félelmeket. Az első hetekben az anya nem élhet nemi életet addig, amíg a szervezete nem regenerálódik a szülés után. Ezért megsértődnie egy férfinak nem vall felnőtt viselkedésre.

Az intim együttlét más formában is megélhető: a gyengédség, a törődés, a szeretet kimutatása a társa felé, esti beszélgetések, összebújások erősítik az egymáshoz tartozást, és nem érzi az apa olyan kirekesztettnek magát az első hetekben.