A bábozás ősi múltra tekint vissza, nem véletlenül kapott kiemelkedő szerepet a gyermeknevelésben. A bábok megelevenítik az erkölcsi kategóriákat, mint, a jó és a rossz, a jószívű és az irigy, a jóságos és a gonosz; az alapvető emberi tulajdonságokat, mint a fiatal és az öreg, a kicsi és a nagy, az erős és a gyenge.

A bábozást minden gyermek szereti. Személyiségformáló, szókincsfejlesztő hatása miatt kiemelkedő szerepe van az óvodai és az otthoni nevelésben.

A bábszínházi látogatások valóban nagy élményt jelentenek, de nem kell feltétlenül otthonunktól távol megismertetni a kisgyermekkel a bábozás örömét.

Mi is bábszínházat varázsolhatunk a kicsinek otthon egyszerű eszközökkel. Az otthoni bábszínháznak nem csak nézője, de aktív résztvevője is lehet, ha együtt készítjük a figurákat, látja, miből lesz a paraván.

Paraván kartonpapírból

Készen is vásárolhatók paravánok, de nem kell feltétlenül anyagi beruházás ahhoz, hogy elkezdődhessen az előadás. Dobozból, vastag kartonpapírból mi is készíthetünk egyszerű paravánt. Még érdekesebb lesz a dolog, ha a pici virágokat, ablakot, vagy bármi mást rajzol rá színes zsírkrétával. Nagyon fog neki tetszeni a saját alkotása!

Kisebb paraván amúgy is „testhezállóbb”, mögé bújva az óvodás korúak műsort, rövid párbeszédet rögtönözhetnek, a két-három év közöttieknek pedig az is élmény, ha a figurákat ők mozgatják, mi pedig mesélünk hozzá. Nem kell tökéletességre törekedni, nem baj, ha néha fejjel lefelé tartva szólal meg a nyuszi. A fontos az, hogy a gyerekek aktívan közreműködhessenek a játékban. Nem a professzionális kivitel a fontos, hanem a bábozás élménye.

Plüsshősök, rongybabák és papírfigurák

Az első bábok lehetnek a megszokott plüss állatkák, akik most meg is szólalnak. Készen kapható ujjbábok is nagyon jók, a gyerekek nagyon szeretik az apró dolgokat, mert ők is tudják mozgatni. Még paraván nélkül is „beszélhet”néha a kis báb. Kezdetben elég egy-két szereplő, a három-négyéveseknek rövidke történetekkel, az öt-hatéveseknek több szereplővel, komplikáltabb meseszövéssel lehet előadást tartani.

Papírból is rajzolhatunk mesefigurákat, hurkapálcára felragasztva azonban csak a nagyobbaknak ajánlott. A kicsi megrajzolhatja a figura szemét, száját, orrát, haját, hiszen az emberi alakban náluk az arc a legfontosabb.

A fakanálbáb is nagyon kedvelt, de ez is csak a négy-hatéveseknek ajánlott, szülői felügyelettel. (A fakanál és hurkapálca a kicsiknek még veszélyes lehet, megszúrhatják magukat vagy balesetet okozhatnak vele.) A fakanálra is lehet arcot festeni, és fel lehet öltöztetni színes ruhába.

Rongybabák is szerepelhetnek az előadásban, a gyakorlottabb, több szabadidővel rendelkező anyukák kézzel vagy géppel varrhatják meg őket maradékok szövetekből, kinőtt vagy már nem használt ruhákból, lakástextil darabokból. A baba haja lehet fonál, rojt, kóc.

Mesék Rólad

A gyerekek nagyon szeretik azokat a meséket, ahol az állatfigurák mögé bújnak a szereplők. Így nekik is alkalmuk nyílik arra, hogy a nyuszi vagy a süni mondja el azt, ami bántja őket. Sok szülő alkalmazza ezt a módszert, amikor látja, hogy gyermekét bántja valami, de nem akarja elmondani, vagy nem is tudja még igazán megfogalmazni, mi az, ami nekizavaró, kellemetlen.

A kisgyermekek nagyon szeretik a róluk szóló meséket. Áhítattal tudják hallgatni azt a számukra érdekfeszítő történetet, ami arról szól, hogyan telt a napjuk.

Ne gügyögjünk!

A bábok megszólaltatásánál törekedhetünk arra, hogy élethű legyen a megszólalás: a medve brummogó hangon, a cica nyávogva, az öregember dörmögve szólalhat meg.
A beszédtempó, hangszín ennek ellenére legyen természetes, kerüljük a gügyögést is. Választékossággal pedig a bábozás szókincsfejlesztő hatását erősíthetjük.
A műsor alatt énekelhetnek, verset is mondhatnak a szereplők, a már ismert dalok vagy versikék közül választva.

Az előadás ne legyen túl hosszú, elég akár tíz perc vagy negyed óra, mert a kicsik hamar elfáradnak. Játék után következhet a közös elpakolás, közben meg lehet tervezni a következő bábszínházat is.