A gyerekeknek, és a szülőknek is természetes igénye, hogy minél több időt tölthessenek együtt - s ez az együtt töltött idő lehetőség szerint nyugodtan, és játékkal teljen. Amikor azonban már  az anyuka is visszatér a munkába, és a gyerekek számára is elkezdődik a bölcsőde, majd az óvoda időszaka (nem is beszélve az iskoláról), egyre nehezebb lesz helye szorítani ezeknek a közös, önfeledt pillanatoknak. Ha kihasználjuk azonban a rövidke félórákban, percekben rejlő lehetőségeket, összességében akár többet is játszhatunk ilyenkor, mint az együtt töltött napok alatt.

Íme néhány  játéktipp, tízpercekre:

Kicsi, nagy. Kérjük meg, keresse ki a legkisebbet és a legnagyobbat - a macik, a kanalak, a könyvek, a cipő, a gombok, stb. közül.

Gyakoroljuk a formákat - tegyünk ki elé műanyag, esetleg fém konyhai eszközöket, majd - például amíg mi főzünk - kérjünk tőle különböző formájú dolgokat; keressen kör alakú, szögletes, háromszög alakú dolgokat (tányér, különböző kanalak, merőkanalak, szalvéták, poháralátétek, stb.).

Vágjunk - szórólapokból, hirdetési újságokból vágjunk ki képeket együtt. Boltos játéknál ezek is lehetnek az árucikkek, egy táska segítségével levelek, a gyerek pedig a postás.

Vakvezetés. Kössük be a szemünket egy sállal, és "menjünk vendégségbe" magunkhoz. Kérjük meg, vezessen végig a lakáson, és mesélje el, hol mit látunk, mikor kel kikerülnünk valamit - hiszen nem látunk, és nem ismerjük jól a szobákat sem. Utána szerepet is cserélhetünk.

Lyukvarrás. Egy vastagabb kartonra rajzoljunk fel egy egyszerűbb sémát (ház, cipő, kutya, csillag), és lyukasztóval készítsünk rá lyukakat egymástól körülbelül 2 cm távolságra. Egy madzag vagy cipőfűző egyik végére kössünk csomót, hogy ne tudjon átcsúszni a lyukon, majd adjuk neki, hogy fűzze be a lyukakba - ha szépen sorban halad, lassan kirajzolódik, felismerhetővé válik a minta. (Nagyobbakkal lyukasztás helyett varrni is próbálhatunk: egy zsákvarró tűvel és vastagabb cérnával próbálhatjuk elővarázsolni a megrajzolt formát.)

Zsákbamacska. Tegyünk egy pléd vagy törölköző alá, vagy (lehetőleg papír- vagy textil-) zacskóba különböző játékokat vagy apróbb hétköznapi használati tárgyakat. Nyúljunk bele, fogjunk meg egy tárgyat, írjuk le, milyennek érezzük, és próbáljuk meg kitalálni, mi lehet az. Aztán cseréljünk: nyúljon bele a gyerek, és próbálja meg kitalálni ő, mi van a kezében. Kisebbekkel előre megnézhetjük, mit teszünk bele, nagyobbakkal választhatunk több tárgyat is, vagy próbálkozhatunk úgy is, hogy nem tudja előre, miket pakoltunk a zacskóba.

Könyvkészítés. Tűzőgéppel tűzzünk össze 3-4 lapot (nem kell nagy méretű), és kérjük meg a gyereket, rajzoljon, "írjon" bele, ez lesz az ő könyve, majd "olvasson" nekünk fel a könyvéből. Ugyanígy összefűzhetjük azokat a lapokat, amelyekre az újságokból kivágott (kitépett) képeket ragasztotta, így készíthetünk saját autós, nénis, zöldséges, bármilyen könyvet is.

Puzzle. Készítsünk kirakós játékot. Kidobásra szánt képeslapokat vágjunk kezdetben 2-3 darabra (ha megtetszik neki a puzzle, lehet ezeket bővíteni is), és rakjuk össze a képet.

Másolás. Készítsünk másolatokat zsírkrétával. Tegyünk egy papírlap alá fémpénzt, söröskupakot, kulcsot (apró, lapos tárgyakat), satírozzuk át őket, és nézzük, hogyan rajzolódik ki a mintájuk a lapon.

Akadálypálya. Ha van 15-20 percünk, készítsünk akadálypályát a lakásban. Mondjuk el, hogy el kell jutnia egyik helyről a másikra, de csak a kijelölt útvonalon haladhat. Állítsunk fel néhány széket, ami alatt át kell bújnia, fotelt, amin át kell másznia, lógassunk lufit a plafonról, amihez nem érhet hozzá, stb. Kitalálhatunk egy kerettörténetet is, hogyan menekül például a bárány a farkas elől, hol a cél, miért kell kikerülni a lufit. Gyakorlott menekülőknek nehezíthetjük a pályát; mérhetjük az időt, tehetünk a fejükre egy kalapot vagy köthetünk madzagot az asztal vagy szék lábai közé, hogy alacsonyabban kelljen átbújniuk. (Közben végig figyeljünk a biztonságára!)

Telefonos játék. Telefonáljunk egymásnak. Vegyünk a kezünkbe (akár játék, akár valódi) telefont, "csörögjünk", mutatkozzunk be, kérdezzük meg, kivel beszélünk, hogy van, mit csinál éppen - vezessük rá, hogyan tudunk telefonon beszélgetni -, majd köszönjünk el.