A tv a mindennapjaink részévé vált, az internet mellett a legfontosabb információs forrásunk. Sok családban folyamatosan be van kapcsolva egy készülék, amikor otthon van a család. Sem beszélgetés, sem étkezés közben nem kapcsolják ki. A kisgyermek számára azonban nem jó ez az állandó „háttérzaj”, az információk folyamatos áramlása. A másik véglet a tv nélküli élet, aminek vitathatatlanul megvannak az előnyei, de erősen kétséges, hogy ebben az információkra épülő világban nélkülözhető-e teljesen a televízió, mint információs forrás és szocializációs tényező.

Sokan és sok helyen leírták már, milyen káros hatásai lehetnek annak, ha sokat tévézik egy kisgyerek, és ha válogatás nélkül nézhet meg bármit. Mint mindenben, a tv nézésben is legjobb az arany középút. Meg kell várni, amíg a kicsi életkora alkalmassá teszi őt erre, csak gyerekeknek szóló műsorokat nézzen, válogassunk ebben is minőség és időtartam szerint.

Káros hatások

Fizikai és szellemi passzivitás

A tévézés nem pótolja a gyerekek hatalmas mozgásigényét. Készen kapja a tartalmat, nem alakíthat rajta kedve szerint, érzelmi és fizikai passzivitáshoz vezet, ha túlzásba viszik. Szélsőséges esetben ez azt jelenti, hogy nem lesz gyermekünk kezdeményező, kevésbé vagy egyáltalán nem mutat érzelmeket, érdektelenné válik, a mozgásszegény életmód miatt gyengébb lesz a fizikuma, és hajlamosabb lesz a betegségekre, illetve az elhízásra.

Nem pótolja a személyes élményt

A film, a különböző műsorok nem pótolják az igazi meseélményt, azt, amikor a valamelyik szülő, nagyszülő, a nagynéni vagy a nagybácsi lefekvés előtt mesét olvas neki, és a gyereke maga elé képzeli a szereplőket.

Testi és lelki ártalmak

Nyugtalanná, labilis idegállapotúvá teszi a kisgyermeket a sok tévézés, főleg azok a műsorok, amelyekben erőszakos vagy szexuális töltetű jeleneteket látnak, vagy amelyet nem értenek.

Csupán 9-10 éves kortól válik el egymástól a fikció és a valóság, addig a kettő a kicsik tudatában szinte egy. A látott történeteket a gyerekek valóságosként értelmezik.

Néhány jó tanács

-Kizárólag egy bizonyos életkor felett nézhessenek tévét – a legjobb az lenne, ha 4-5 éves koráig nem nézné a kicsi, addig játszana, mondókákat, énekeket tanulna a felnőttekkel.

-Csak meghatározott, általunk szűrt műsorokat engedjünk nézni. Fontos, hogy a szülők és nagyszülők legyenek egységesek ebben.

-Mindig legyen velük egy felnőtt, vagy nagyobb testvér, akivel meg tudják közben beszélni a látottakat.

-A gyerekszobában ne legyen készülék, különösen olyan helyen ne, ahol aludni szokott.

-A tévézés ideje legyen korlátozott. Rövid mesék, műsorok nézését kövesse a szabadban töltött séta vagy játék.

-Mindig beszéljük meg pár szóval a látottakat a kicsivel.

-A példamutatás a legjobb nevelés. Ha a gyermek azt látja, hogy mi is igényesen válogatunk a néznivalókban, nem vagyunk rabjai a készüléknek, ezt a példát követik.

Ne feledjük el, hogy bár a televíziózás hasznos információkhoz juttat, kellemes kikapcsolódás, nem pótolja közös sétákat, kirándulásokat, főzőcskézéseket, a mesélést, a játékot.