Divatos dolog azokat a nőket ostorozni, akik egyedül vállalkoznak gyermeknevelésre. Sok oka lehet annak, ha egy nő nem életre szóló társával tervez gyermeket, és nem biztos, hogy ez egyedül az ő döntése volt. Ilyenkor alaposan át kell gondolnia a leendő kismamának, hogyan oldja meg majd az esetleg felmerülő problémákat és kik tudnak neki segíteni a gyermeknevelésben.

Ítélkezés és a családról szóló közhelyek puffogtatása helyett a család és a baráti kör is felajánlhatja ilyenkor a segítségét. Ha a nő munkáltatója és munkatársi köre megértő, elfogadó, akkor még könnyebb lesz megküzdeni a napi feladatokkal.

Később még hozhatja úgy az élet, hogy a gyermekét egyedül nevelő nő társat talál, egyáltalán nem törvényszerű, hogy élete végéig magányos marad. Sőt, szintén egyedülálló szülőkkel esetleg könnyebb is az ismerkedés, közös téma mindenképpen lesz az első beszélgetésekhez.

Egyedül maradó nők

Az egyedülálló kismamák között sokan vannak olyan nők, akiket a párjuk, férjük elhagyott terhességük alatt. Sajnos nem is olyan ritka, hogy egy férfi képtelen megbirkózni a felelősséggel, az alkalmazkodással, azzal, hogy egy új élet kezdetével a szülők élete megváltozik.

Mások harminc-harmincöt éves korig sem találnak olyan társat, akivel családot lehetne alapítani, közös jövőt lehetne tervezni, akire nyugodt szívvel mernék rábízni magukat és gyermekeiket. Ezek a nők azonban nem szeretnék megfosztani magukat attól a semmihez sem fogható élménytől, amit a szülővé válás, a gyermekről való gondoskodás jelent.

Kialakult az egyedülálló anyáknak egy szűkebb rétege is, akik azért szeretnének gyermeket, hogy ne legyenek teljesen egyedül. Elképzelhető, ahogy családjuk és tágabb környezetük elvárásai állnak a háttérben. Ritkábban, de megesik, hogy fiatalon válik özveggyé egy nő, várandósan vagy kisgyermekkel.

A család, mint támasz

Talán az egyik legfontosabb kérdés az, hogyan fog boldogulni a nő egy babával társ nélkül. Nem szabad szőnyeg alá söpörni kérdést, érdemes előre felkészülni arra, mi vár rá a terhesség alatt, a szüléskor és a baba születése után.

Először is család többi tagjával kell megbeszélni, ki mivel tudja majd támogatni a leendő édesanyát. A nő ne elégedjen meg azzal, ha csak azt mondják a szülei, nagyszülei, rokonai, a testvére, vagy azok a családtagok, akik mellette állnak, hogy „Majd megoldjuk, segítünk, amiben tudunk.”

Konkrétumokra lesz szükség: a terhesség alatt, különösen, ha veszélyeztetett terhes a kismama, ki viszi el például orvoshoz? Ha megszületik a baba, ki lesz vele és a picivel az első hetekben? Falun sokáig az volt a szokás, hogy az első hat hétben a nőrokonok felváltva főztek, takarítottak, az édesanya dolga a szoptatás volt, és az, hogy összeszokjanak az újszülöttel.

Később, bölcsibe, óvodába ki ugrik el a gyerekért, ha az anyuka valamiért nem tud érte menni? Ha beteg, ki marad vele otthon? Lesz-e pénze bébiszitterre, ápolónőre, ki tud-e venni szabadságot?

Elképzelhető, hogy az a legjobb, ha az egyedülálló a nő átmenetileg visszaköltözik a szüleihez Korábban évszázadokon át a tipikus családmodellben együtt, egy fedél alatt élt több generáció.

Munkahelyi segítség

A családbarát vagy támogató munkahelyek nagy könnyebbséget jelentenek a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek. Van, ahol a cég saját bölcsődét, óvodát üzemeltet, így a szülő számára megnyugtató közelségben vagy a gyermek.

Máshol megértőbbek, toleránsabbak a szülőkkel a munkatársak és a cég vezetése is. Rugalmas munkaidőben, részmunkaidőben dolgozhatnak, a feladataik egy részét otthonról is elvégezhetik. A legtöbb munkahelyen persze még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy legalább napi 8 órában ott legyenek a munkavállalók.

Bizonyos szempontból könnyebb a kialakult ügyfélkörrel, megbízói körrel dolgozó szabadúszó anyukáknak, hiszen a munkaidejüket jórészt maguk alakíthatják, nem kell táppénzre menniük, ha beteg lesz a kicsi, illetve rendszerint maguk is el tudnak menni majd a gyermekért a bölcsibe, oviba.

Szegedi Éva